Miért ilyen gonoszok velem a testvéreim? 20F Hosszú sztori!

Lássuk csak. Meg volt a seggnyalás, a tesók szidása, és a kőtözz'el.

Na akkor figyelj! Talán ha kicsit visszavennél az arcodból kevesebb konfliktus lenne. Nem vagy te senki se ahhoz, hogy nevelni akard a testvéreidet. Elveszed a húgod mobilját? Kinek képzeled te magad? Tőlem próbált volna meg csak így tesóm elvenni valamit, biztos nem teszi zsebre amit kap. Meg ha a bátyád szól be, akkor jajj-jajj-jajj, de az hogy te kiröhögöd teljesen rendben van? Szívesen meghallgatnám azért a tesókat is, hogy mi mondanivalójuk van a család szentjéről.

"Szerető testvér"? Itt konkrétan felröhögtem. Süt az írásodból az álszentség és az arrogancia. Gondolom nem telik el nap anélkül, hogy valamilyen módon a család tudtára ne hozd, hogy te micsoda mérnök ember vagy, a tesók meg milyen szarok.

Fejezd be az álszent mártírkodást, fejezd be a testvéreid cseszegetését, törődj a saját dolgoddal. Ezt teheted. Az hogy a testvéreid hogy élik az életüket, nem a te dolgod!

- Sajnos az adok-kapok ha elkezdődött és nincs egyikőtök sem aki hajlandó lenne a láncolatot megállítani, mindegyik csak visszaütni akar, sosem fog véget érni, tökmindegy ki kezdte, a másik is abbahagyhatja.

- A bátyád, hogy nekedment fizikailag az durva, de feltételezem, hogy a szüleiteknek nem ezt a sztorit adta ő elő. Attól, hogy kibukott, legalább dolgozik a bátyád, látni kell a jót is benne, nem csak a rosszat, de tartok, hogy vele már olyan szinten elmérgesedett a viszony, hogy ez nem fog egyhamar megjavulni.

- Hugodnak szerintem semmi jogod a telefoját elvenni, és bár egyetértek veled, hogy nem egészséges, meg függőség a cigaretta, az ő döntése, ha azt várod el, hogy téged elfogadjanak, te is fogadd el őket. Addig amíg kulturáltan csinálja és nem a szobádba düstöl be pl, addig az ember szomorú, de joga van hozzá. Attól, hogy kettes matekból meg cigizik és bandázik, és esetleg sosem lesz diplomás, még lehet jó ember.

- Sajnos nagyon sok embernek megvan az ereje ahhoz, hogy legürizze a diplomát, de attól nem lesz emberségessebb ember. Ugyanannyi intoleráns bunkó van a diplomások között is, mint a nem diplomások között, nincs korreláció. Ne tévedj esetleg arra az útra.

- Édesanyád nyilván szomorú, mert nehéz gyerekkorotok volt, aztán bátyád kényszerpályára került, és hogy a három gyerek közül az egyik nem jön ki a testvéreivel, pont amelyik várhatóan anyagilag sikeres lesz, a rossz viszony miatt nem leszel támasza a testvéreidnek várhatóan, ez is bánthatja, hogy ő mint anya nem tudta megakadályozni azokat amik korábban történtek, illetve azt, hogy közöttetek elmérgesedjen a helyzet.

- Bátyád úgy tűnik egyszerű, hirtelen haragú ember, de hugát szereti. Igaz nem okosan, de szereti. Te pedig szív helyett ésszel szemléled a testvéreidet.

- Én nagyapámat az után kényszerleszoktattam alkohol-altató drog kombóról, miután rendszeresen bódult állapotban összeszarta a lakást, és semmit nem volt hajlandó csinálni, a háziorvos pedig nem volt partner abban, hogy ne kapjon többet altatót, mivel egyébként is csak két hétig lehetne magában is szedni. Volt üvöltözés, asztalverés, minden, de végül most már másfél éve mentes a szertől, maradt a bor, azóta nincs "kidekorálva" a lakás (kb heti rendszerességgel valamelyik helyiség padlója volt az áldozat a háló/előszoba/fürdő/wc kombóból, erre kellett hazajönnöm munkából fáradtan).

Én úgy érzrem én túl sokáig tűrtem ezt az állapotot, te ellenben apró dolgokat nem néztél el a testvéreidnek,amik miatt csesztetted őket és folyamatosan eldurvult a helyzet. Nézd meg a piszkos tizenkettőt, ott van Posey közlegény, nem érdekli, hogy a felettese, vagy akár testvére kiabál vele és mi miatt, a hangnem és a csesztetés miatt egyszercsak eltörik nála valami és nem érdeklik a következmények, mindenáron, hirtelen felindulásból meg akarja szüntetni, hogy az a valaki ilyen hangnemben csesztesse. Ezekkel az emberekkel nem emelkedett, hanem normális, együttműködő hangnemben lehet beszélni, de durvasággal csak ezt lehet kihozni belőlük, hogy megpróbál leütni, feltételezem bátyáddal is valami hasonló lehetett, de persze bőven tévedhetek is.

Mivel mindkettőtöket vertek gyerekkorotokban bizony lehet bőven gebasz a buksitokban, ami szintén okozója lehet annak, hogy ennyire elfajult ez az egész, lehet nem is egymásra haragszotok valójában, hanem így dolgozzátok fel a gyerekkori traumát, mert nálunk "nem divat" pszichológushoz járni. Lehet ha végigjártatok volna egy ilyen kibeszéléses üléssort miután az agresszor kikerült a családból, vagy bármilyen módon normálisan feldolgoztátok volna a múltat, akkor nem itt tartanátok.

Amúgy azáltal, hogy csak az egyik oldal véleményét látjuk, nehéz eldönteni, hogy te vagy a kerékkötő vagy ők útálnak/irigyek mert neked megy az egyetem/ki tudja mi egyébért.

Az is lehet, hogy neked van igazad, de mindezek alapján amit leírtam azért végezz egy őszinte lehetőségekhez képest objektív önvizsgálatot, és múltbatekintést, hogy honnan és miért is indult ez a gyűlölködés köztetek, illetve mi az oka annak, hogy egyikőtök sem akar/hajlandó leállni. Nyilván senkinek sem jó ez az állapot. Ha ők nem teszik meg az első lépést, neked kell leállni a savazással, hogy normalizáld a helyzetet. (dobj vissza kenyérrel) A számítógépes sztori meg: diplomás ember leszel és nem volt biztonsági mentésed? vond le a tanulságot, legyen, meg jelszó a gépeden. Azt hiszed munkahelyeden nem lesz olyan kollega aki be akar majd neked tenni? Ez egy jó kezdet az életre, ugyanezekkel a problémákkal a családon kívül is össze fogsz kerülni és ott is tudni kell majd kezelni őket, neked, egyedül. Nőj fel, viselkedj diplomáshoz méltóan és kezeld a helyzetet. (a hugod telefonjának elvétele az olyan mint az oviban az én vagyok az erősebb ezért elveszem, nőj fel, ez nem tartható módszer)

Nem kell szeretni őket.

Nem kell segíteni nekik.

Nem kell kölcsön adni nekik.

Nem kell támogatni őket.

Ne vegyél több ajándékot nekik.

Kész. Vége. Neked kell megmondani, hogy állj, nincs tovább. Gyűjtögesd a pénzed, költözz el, mert ez így nem állapot.