Miért rám kell haragudni, és úgy beállítani, hogy miattam szakított a nővérem és a vőlegénye?

A tesóm 23, a vőlegénye is annyi. Fiatalon, 14 évesen jöttek össze. A nővérem gimiben bekerült egy elég bulizós csapatban, a vőlegénye máshová járt, őt nem is vonzották a bulik, ezért a tesóm nélküle ment. És éveken át az volt a hétvégi program, hogy csalta a srácot. Volt, hogy csak ezért ment el bulizni, mert "kell neki valaki". Ezt mindenki tudta, sokan le is nézték emiatt, de a srác csoda folytán csak 3 év múlva jött rá, akkor is egyetlen egy esetre. Megvolt a balhé, de megbocsájtott neki, nyugi is volt pár hétig, de utána a tesóm elölről kezdte, csak már hétköznap, mert ha hétvégén akart menni, a barátjával nagyon összevesztek, hogy biztosan azért, mert valakit össze akar szedni.

Tavaly megkérte a kezét, most lett volna az esküvő augusztusban. Mondtam a nővéremnek, hogy lehet ilyen előzményekkel nem kéne fiatalon házasodni, meg még csak 2 hónapja élnek együtt. De hogy ő megváltozott, nem akar mást, megbeszéltek mindent és nagyon szerelmes (télen pedig még azért sírt, hogy alig kell már valakinek...). Ez a "megbeszéltek mindent" nekem úgy jött le, hogy a srác akkor tudja az előzményeket is. Hétvégén összefutottunk, ő éppen egy barátja legénybúcsúján volt. Mondta, hogy mennyire bántja ez a megcsalás téma, és hogy néha a mai napig aggódik, hogy ő nem elég a nővéremnek, meg egyszer talál valaki jobbat és szakít vele. Beszélgettünk erről pár percet és mondtam, hogy ha szakítani akart volna vele, ennyi megcsalás után már lépett volna. Szóval leesett neki, hogy nem egyszer történt meg... Elkezdett faggatni, hogy hányan voltak még, de nem mondtam semmit. De hazament, és a nővéremmel összevesztek nagyon, aztán a tesóm még bevallott kettőt, de a vőlegénye már azt sem hitte el. Jelenleg most úgy áll a helyzet, hogy nem lesz esküvő... A nővérem engem hibáztat, hogy miért járattam a számat és hogy ez mind az én hibám. Szörnyen érzem magam, mert nyilván nem direkt csináltam.