Egyke ként élni?

Szívem, egy testvér nem jelent semmit. (Képletesen szólva) Túl van értékelve a dolog. A testvér nem egyelő a baráttal/ barátnővel. Mi emberek szeretjük azt az ideát, hogy ahol egynél több gyerek van, ott van közös játék, ott nagyobb a szeretet, ott kiegyensúlyozottabb minden és könnyebb a szocializáció. Hogy felnőtt korukban is támaszkodhatnak egymásra stb stb. De ez nagyon sok esetben meg sem közelíti a valóságot.

Köztem és a bátyám között például 6 év korkülönbség van. Sosem éreztem, hogy megvéd, kiáll értem, játszik velem, együtt növünk fel. Felnőttként sem igazán tartjuk a kapcsolatot. Örökösen versengtünk a szüleink szeretetéért és figyelméért, és ami egyedüli közös bennünk, hogy a rossz nevelésüknek mindketten súlyos árát fizettük lelkileg. De még közösen át sem tudjuk beszélni, hisz ő azt az oldalát élte meg, hogy engem szerettek jobban, én pedig azt, hogy őt. Rég nem viselkedünk már gyerekesen. Nem vitatkozunk, nem folyik köztünk már harc. De nem alakult ki szoros kapcsolat, és azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy nem is igazán ismerjük egymást. Erről mindketten tehetünk. Egyikünk sem közeledett a másikhoz igazán. De megmondom őszintén, nekem nem is nagyon hiányzott.

Otthon velem sem játszott senki. Míg én babaházat rendezgettem, a bátyám már javában bulizott a haverjaival. Nem sokat javított volna a helyzetemen, ha otthon van. így se- úgy se babázott volna velem, és ez nem is várható el :) Lehet, hogy egy labdázásba még belement volna, de én épp nem azt akartam játszani.

A barátok pontosan ezért vannak. Korban, mentalitásban, érdeklődési körben is Te választod meg őket. Ha nem vagy barátkozós, ne gondold, hogy egy hasonló korú testvérrel más lenne a helyzet. Elnézést a megfogalmazásért, de annyiban különbözik, hogy ő nem szaladhat el. Ha a szülők ráparancsolnak, neki ott kell ülnie és játszania Veled, ha akar ha nem. De végig duzzogna, végig éreztetné, hogy mennyire nem akarja. Ez neked nem érné meg, hisz Te sem éreznéd jól magadat.

Legkisebbként talán a legszerencsésebb vagy. Már nem kell osztoznod a szüleid szeretetén. Nem kell veszekedned, harcolnod, háborúskodnod. A testvéreid rég külön életüket élik. A szeretetük feléd őszinte, nem árnyékolja be féltékenység. Légy hát nagyon hálás a sorsnak ezért!

Utolsó vagyok, most olvasom, hogy 19 éves vagy. A játék-dolgot így kérlek tedd múlt időbe, de egyébként minden más mai napig él. Próbáld meg átértékelni kicsit a múltbéli magányodat ezek alapján.

Azzal most ne törődj, hogy a nálad 10 évvel idősebb testvéreid nem tudnak veled lenni. 30 felett az embernek megvan a maga élete. Saját gyerekek, munka, ügyintézés... a szülők is háttérbe szorulnak ilyenkor, s éppen így Te is. Ennek ez a rendje. Persze a két évente való találkozást én is furának tartom, de valószínűleg a szüleiddel nincs túl jó kapcsolatuk. Ezért pedig nem Te vagy a hibás. Viszont 19 évesen Te is felhívhatod őket, nyithatsz feléjük ha zavar ez a helyzet. Nyár van. Ülj fel a vonatra, látogasd meg őket pár napra :) Talán kezdd azzal, aki mellettetek lakik. Ti sem igazán ismeritek egymást, így nehéz. Kicsit láss bele az életükbe, érdeklődj, ha kell segíts. A másik két tesódnál babázz a kicsikkel ha még pelenkások. Meglátod, egy testvér az ilyesmit értékeli. Egy idő után ők is elkezdenek majd nyitni feléd. Talán arra is fény derül, eddig miért nem tették.