Miért van az, hogy azok, akik gyerekkoromban beszóltak, sajnáltak, csodálkoztak, hogy én egyke vagyok, most hogy ők szintén felnőttek, csak egy gyereket vállalnak, vagy azt sem?

Mert gyerekkorukban nekik az volt a természetes hogy többen vannak. A szülők is gyakran próbálják úgy elkerülni a testvérféltékenységet, hogy mondogatják a gyereknek hogy milyen jó hogy neked van tesód, látod szegény Sanyikának nincs, ő otthon unatkozik egyedül.

Felnőttként meg miután rájöttek hogy mibe kerül felnevelni egy gyereket, biztonságosabbnak érzik ha megállnak egynél. Akik meg nem vállalnak, valószínűleg csak nem akarnak gyereket, amiben persze része lehet annak is hogy nekik sok tesójuk volt, esetleg rájuk sózva és megutálták.

Nem mindegy?

Tényleg nem hozzád tartozó gondolatok ezek. Mindenki következetlen stb. Illetve amikor beszóltak, akkor az nem az egykeségedről és az egykeségednek szólt hanem az ő belső harmóniájuk megbomlásáról. A beszólogogatás mindig az illető ember önelfogadási problematikájának a vetúlete, tehát nem a mi dolgunk. Én inkáb szánakozni szoktam rajtuk.

És mielőtt mimdenki bőszen elkezdene lepontozni, gondoljátok végig: aki rendben van magával, az neki megy a másiknak? Aki szereti, tiszteli, elfogadja önmagát és a másikat is, az be fog szólogatni? Aligha.

Nem tudom, milyen idős lehetsz, de én pl most 28 évesként ezt látom:

anyukám 33 évesen vállalt. Ő még egy olyan korban volt fiatal, amikor ugyan rohadt sok munkával, és nagyon minimális szülői segítséggel össze tudott kaparni 6-7 év alatt egy lakásra valót egymaga (orvos volt, mellette kb. az összes szabadidejében maszekban varrt). Egy ilyen korban sok ember össze tudott annyit szedni, hogy simán be tudott vállalni akár 2-3-4 gyereket.

Manapság meg mi van... örülhetsz, ha egy átlag fizuból ki tudod fizetni az albérleted. Lakás meg azoknak jut, akiket a szülő ki tud segíteni vagy szerencséje van a munkapiacon és nincs egyéb költenivalója (pl. beteg szülő ápolása stb). Nyilván ilyen körülmények közé mindenki meggondolja 20x, hogy hány gyereket vállal.

Mondjuk nálunk amúgy nem cikizték az egykéket, max. pár szülő negédeskedett, hogy jaj, de szar lehet szegény Pityukának, hogy nincs ki játsszon vele, de mi inkább irigyeltük az egykéket (főleg azok, akik nem túl jó tesókkal lettek megáldva).