Akinek külföldön él a tesója, vagy legalábbis nagyon messze:Mindenki jóban van a testvérével? Milyen viszonyban vagytok, milyen gyakran beszéltek, találkoztok?
Azért kérdezem,mert én szinte alig tartom a kapcsolatot a nővéremmel.25 éves vagyok,ő 33,férjével él Angliában 8éve.
Alapvetően nem vagyunk rosszban, bár sokat veszekedtünk anno. De konkrét "családi viszály" meg komoly probléma nincsen. Havonta 1x ha írunk Facebookon, de inkább 2 havonta. Sokszor Ő ír magától,annyit hogy "szia hogy vagytok?" És én is kb ilyesmit szoktam neki írni, de 2-3 mondat után abbamarad a "beszélgetés" Évente 1x telefonálunk. Az első évben még meghívott magukhoz,azóta nem. Igazából nem vágyom oda, bár ha meghívna biztos elfogadnám, fizetném az utat is. De nem ez a lényeg,hanem a következő: Az összes ismerős,kolléga,kb bárki akinél előkerül a téma, nagyon furcsállja,szinte lenéz miatta,hogy "csak ennyit" beszélek a tesómmal,nekik ez nem normális,beteges, és ők 2 havonta mennek ki a rokonokhoz külföldre. És tényleg mindenhol azt látom,h megy a nyali-fali, együtt a család, mindenki imád mindenkit és állandóan egymás nyakán vannak. (Persze ahol nagy család van,könnyebb,mi csak 3an vagyunk,tesóm anyukám és én) Az emberek szörnyűlködnek,ha megtudják nem tartjuk szorosan a kapcsolatot,mondván ha nekik Angliában élne rokonuk tuti ott lennének mindig. Meg milyen az hogy egyetlen testvérem van,és nem beszélünk,és meg fogom ezt bánni.És ilyenkor kicsit cikinek érzem,nem azt hogy nem járok hozzájuk,hanem azt h nem is beszélünk szinte. Én szeretem a tesómat,és ő is engem,ezt mindkettőnk tudja. Sosem voltunk ilyen egymásbaakaszkodós család,attól még szeretjük a másikat.
Arra lennék kíváncsi, hogy vannak e hozzám hasonlók vagy akik egyáltalán nem tartják a kapcsolatot a testvérekkel? Vagy tényleg nézzek magamba, és "erőltessem" a szorosabb kapcsolatot?Félek azzal az ellenkezőjét érném el.
Vannak így mások is.
De nem ez a tipikus, és ne csodálkozz, hogy így reagálnak a többiek, én is folyamatosan hasonlókat kapok, hasonló helyzetben.
Mi 1-2 évente szoktunk találkozni, akkor kibeszéljük magunkat. Amúgy meg marad a facebook, de az sem túl sűrűn. Ha van téma keressük egymást, ha nincs téma, akkor nem. Ilyen "hogy vagytok mi újásg csak hogy mondjak valamit" beszélgetést egyikünk se szereti, tehát ilyen köztünk nincs.
Viszont bármikor számíthatunk egymásra.
félévente beszélünk messengeren, meg kb 3 havonta hazajön
semmi feszkó nincs, egyszerűen éljük az életünket
Én 2 évet éltem Írországban, és habár nagyon ritkán beszéltem a tesómmal, anyámmal, meg úgy komplett a családdal, nagyon jó a viszonyunk.
Mi nem vagyunk az a fajta, akik minden nap felhívják anyukát, hogy mi történt, meg egy héten legalább egyszer a tesót, hogy mi van, nem lógunk egymás s!ggében, viszont bármikor számíthatunk egymásra, és nincs rossz időpont egymás keresésére, mert bármikor rendelkezésre állunk egymásnak.
Ez nincs másként sem, hogy hazaköltöztem és közelebb lakunk egymáshoz.
Szia. Én is kint élek és mi is ritkán beszélünk a családdal és fordítva. Pedig a szeretet hatalmas. Az ok egyszerű és fájdalmas. Sokkal rosszabbul éljük meg ha naponta írunk, beszélünk, mert fáj az , hogy nem szemtől szemben vagyunk.
A gyerekeim is rosszabbul élték meg a távolságot amíg többet skypeoltunk. Apum is.
Hidd el szeret téged , csak nehéz lelkileg . Lehet vannak gondjaik is amit nem szeretne ha tudnál és ezért nem hív ki esetleg.
Próbálj vele beszélni erről. Biztosan hasonló választ ad majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!