Van aki nem beszél a testvérével? Leírná hogy miért és mióta?

Szia!

Én kb. csak kényszerből (anyám kedvéért) beszélgetek tesómmal, ami kb. ki is merül a köszönésben, vagy valami udvariaskodásban, kerülöm inkább, ha anyámat látogatom. Ok: ez is volt "Amikor dolgozott se adott be semmit a közösbe, és úgy tett mintha ő épített volna fel mindent és ő is fizetne minden, aztán kb mindenki irányába ment a lenézés", meg alapból egy végtelenül önző, empátia nélküli hülyegyerek, pedig elmúlt 25 éves, anyámat cselédnek használja és nem csinál semmit, egy kisujját nem mozdítaná meg, hogy a nyugdíjas anyánknak segítsen. Én sem várhatok tőle semmit. Már én sem bánom, jól hangzik, amikor itt mantrázzák páran, hogy csak a testvéredre számíthatsz, meg a vér, stb., de nekem már (és neked is gondolom) annyi lelki-anyagi károm származott ebből az egészből, hogy a saját (és párom) egészségem érdekében is tartom magam távol tőle. A legdurvább az, hogy azt hiszi neki jár minden, csak mert megszületett és ül a gép előtt egész nap és hogy mi csak a kellékei vagyunk az ő "high life" életvitelének.

Jól mondta unokatesónk, egy igazi élősködő.

Sokáig bánkódtam én is, próbáltam nyitni felé, de csak az lett, hogy pénzt akart tőlem, semmi más nem érdekelte.

Ha neked is hasonló, iszonyú nehéz, de ne kínozd magad,

legjobb ilyen "kapcsolatoknál" a távolság.

Ez nálunk családi vonás:

Én nem beszélek az enyémmel (kirabolt álmomban).

Apám se az övéivel.

Unokatesóm se az övével.

Kettes vagyok.

"De amúgy van egy furcsa álarc amit a külvilág felé mutat és ami a valóság és elég durva különbség. " Jaja tesómra is ez jellemző, meg az, hogy szépen várja az örökségét.

Nem is zavartatta magát, múltkor anyánktól már "előleget" kért (volna).

Szüleid hogyan kezelik?