Mit csináljak? Van egy öcsém, aki pokollá teszi az otthoni életem!
Sziasztok, mielőtt bárkinek bármi előítélete lenne ezzel a kérdéssel kapcsolatban, annak leírom, hogy csak szeretném megosztani a problémám emberekkel,mert magam nem találok megoldást. Amit leírok, abban nincs semmi túlzás. Vegyetek kérlek komolyan, annak ellenére, hogy nem vagyok túl idős, higgyétek el, nem vagyok az a hisztis p.csa, de annyira elegem van, hogy muszáj ezt valahol leírnom.
Utálok otthon lenni. Az öcsém miatt. Egy kib.szott buta, infantilis, alacsony intelligenciájú, beképzelt, hisztis tinifiú. 12 éves, de az agyi szintje esküszöm sokat mondok azzal, hogy épphogy a 8-at megüti. Az én fiú osztálytársaim ilyen korukban annyival értelmesebbek voltak, és én még rájuk mondtam, hogy irritáló kisfiúk. Na ezek az irritáló kisfiúk az öcsémhez képest érett értelmes férfinak voltak. Sajnos megtudtam.
Ezzel még úgy nem az, hogy nem lenne bajom, de elfogadnám, hogy későn érő (agyilag is) típus és kicsi fiú még, ha tudná kontrollálni magát. De k.rvára nem tudja. Majdnem, hogy nincs olyan napom, melyen nem készít ki. Az a baj, hogy agresszív is, és ha leereszkedik elé a vörös köd, úgy neki tudja verni a fejem a falnak, hogy sírás a vége. Hogy tisztázzam, előttevagy semmit sem követek el, vagy kijavítom a nyelvtanját, a helytelen szóhasználatát, a rossz angol kiejtését, vagy bármit kijavítok benne. Hisz ő tökéletes saját maga szerint. Egyébként rengetegszer megállom magam és nem javítok bele abba, amit mond, csak amikor egy humán beálítottságú, jóval tapasztaltabb, főleg agyilag jóval idősebb ember kijavítja, hozzáteszem gúny nélkül, ne az legyen az első reakciója, hogy pofán ver vagy tiszta erejéből belemar a karomba. Szüleimnek mindig mondom, hogy el kéne vinni valami pszihológushoz, aki segít rajta, de ők csak megvetően néznek rám és szerintük amit csinál normális, mivel fiú. Nem találnal ők sem megoldást, kérésükre nagyon ritkán javítom ki öcsém (így k.rvára nem fog tanulni, ha senki sem javítja ki, mindegy), de ennek ellenére nem változik a helyzet. Unja magát, ellop a szobámból dolgokat, rongálja őket miközben én még kora délután a gimiben rohadok. Szüleim adtak már kulcsot a szobámhoz, de néha mikor elmegyk nem zárm be és az asztalomon marad a kulcs. Ez esetekben az fordul elő, hogy nem találom a kulcsom, mert a kleptomán retek ellopta:) Ilyenkor nem tudok mit csinálni, pár nap múlva vagy visszaszerzem, vagy szüleim intézik el, de ők legtöbb esetben basznak rá.
Rengetegszer sírok az öcsém miatt, és idegileg mindig kikészülök. Nyaralni a családommal már nem megyek, mert ott van. Nem vacsorázok velük, mert nem bírom hallgatni azt, hogy az asztalnál elkezdi mondani: I am the one the one the one... mert irritáló de el nem hiszitek mennyire. Amikor megüt, erőszakos és bevallom, erősebb nálam, ami kinézetre nem úgy tűnik, mert egy vékony, nálam egy fejjel alacsonyabb vékony hangú fing, de évek óta sportol és azért az agresszió mindent kihoz belőle. Nem hiszem egyébként, hogy ne tudnám egyszer úgy megverni, hogy kicsit megfélemüljön, csak félek, hogy lenne ára, mert vissza akarná adni, és képes lenne sajnos sok mindenre, határokat nem ismer. El nem hiszitek, mennyire várom, hogy kimenjek már gimiből és elköltözzek. Nem érdekel hova, de el otthonról.
Elég hosszúra sikerült a kifejtés,de nem szerettem volna kihagyni olyan részleteket, amelyek fontosak lehetnek. Aki eljutott addig, hogy ezt olvasssa, és esetleg lenne valami értelmes hozzáfűznivalója, tanácsa kérem szépen írja meg.
Ja és 14/L
Írta az utolsó, ami eszembe jutott...nem autista? Vagy nincsen valami mentális baja?
Amúgy ez tipikus, nálunk is hasonló volt, csak az én testvérem nem volt ennyire agresszív. Most húszon felül van és még mindig egy nagy, elkényeztetett gyerek, aki követelőzik, szüleim teljesen ki vannak tőle készülve. Én hála Istennek már csak akkor látom, ha hazalátogatok.
Akik azt írják, hogy normális reakció a fizikai bántalmazás a verbális piszkálásra, azok jó kis példái a vakkomondoros mentalitásnak, gratulálok.
Lánygyereknek kuss a neve, fiúgyereket meg kapassák el, ó ez is olyan általános volt, azt hittem már nem "divat".
Nagyszülők mit szólnak hozzá, nem tudsz rokonoktól segítséget kérni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!