Ha a férjemnél többet dolgozok, elvérhatom tőle, hogy ő végezze el az otthoni tennivalókat, pl talarítást?

Többet dolgozlol nála, oké, de ő is dolgozik ezek szerint. Akkor ennek arányában kellene megosztanotok a házimunkát, nem mindent neki csinálni. Bár,írtad, hogy eddit egyedül te csináltál szinte mindent. Ez nem normális, gondolom már rég megszokta ezt a felállást.

Én beszélnék vele. Nyíltan, egyenesesn, mert magától nem fog feltűnni neki, ha eddig is elnézte, hogy mindent te csinálsz. Sajnos tapasztaltam. Beszélni kell vele és megegyezni, hogy ezentúl ki mikor mit csinál és ahhoz tartani magunkat. Másképp nem megy, senki nem a másik cselédje.

Az ilyesmit meg kell ám beszélni. 5 éve arra vársz, hogy magától rájöjjön, hogy segítenie kéne. 5 éve. Nem csoda, hogy belefáradtál... Segítek: nem fog magától rájönni. Gondolom egyszer-kétszer rászólsz, hogy vigye már ki a szemetet, nagy sóhajtozva-nyöszörögve megcsinálja, te meg inkább veszel egy nagy levegőt, és megcsinálod az összes többi házimunkát.

Még ma is sok helyen ez a hagyományos felállás, hiába dolgozik a nő is, akkor is az ő dolga a házimunka. A legtöbben ezt nem is érzékelik problémának. A legtöbb feleség/anyuka/barátnő este 6-7-8 órakor még nekiáll főzni, kivasalni, teregetni, stb, miközben a férfi már órák óta pihenget. Ezt teljesen természetesnek veszik.

De nem kell mindenkinek így élni. Ha téged ez zavar, akkor igenis le kell ülnöd a férjeddel és el kell mondanod neki. Lehet, hogy megsértődik majd, és összebalhéztok, és életed végéig csinálhatod egyedül a házimunkát, de az is lehet, hogy megértő lesz, és ezentúl szorgalmasan segít majd otthon mindenben.

Tök mindegy, hogy ki mennyit dolgozik, a házimunka közös.

Azt kihagytad, hogy ki mit csinál. Ha mondjuk ő reptéri csomagrakodó, te meg irodában fested a körmeidet egész nap, akkor ennyitől nem lesz bajod. (Még mielőtt felkapnád a vizet, nem azt írtam, hogy ez a helyzet, hanem, hogy HA ez a helyzet.)

Nem várhatsz el senkitől semmit. (különben csalódnod kell)

A jó dolgok önként jönnek.

Én a témát úgy közelítem: hajlandó vagyok elpazarolni egy hétvégét takarításra, ami nem kapcsol ki, hogy a hétvége elússzon kellemes vagy sikerélmény nélkül? Nem. Hajlandó vagyok viszont azon munkákra, amik nem órákon át tartanak.

Hajlandó vagyok gépesíteni, amit lehet (anyagilag/szabadidő miatt megéri), a többit pedig ésszerűsítem, amennyire lehet (pl. elég nehéz ott port törölni, ahol egymást érik a vég nélkül gyűjtögetett mütyürök). Azzal meg nem tudok mit kezdeni, ha pl. van egy nőm, aki túlórázik is, de hazaérve / hétvégén a "rend" fontosabb neki, mint a lelki nyugalom, együttlét, stb. Magyarán nem mindegy, hogy a dolgokért van az ember, vagy fordítva.

5 év után bele kell húzzál, hogy kimásszatok ebből: a rendigényedet fel kell mérned, aztán valami ésszerű munkamegosztást kell kitalálni, hogy a tényleg muszáj el legyen végezve rendszeresen, és időt kell szakítanod magadra. Ami egyik esetben arra jó, hogy az embert motiválja, a másikban meg arra kell, hogy a továbblépésnél formában legyél.

Az első és legfontosabb: nem jön rá magától. Nem gondolaolvasó és nem Terézanya.

A férfiak nagy része nem szereti a célozgatást, a kerülgetést. Az általánosítások (amikre mi nők idegesen hajlamosak vagyunk (pl. "sose sgítesz", stb.) kiakasztják őket.

Szóval egy békésebb pillanatban beszéld meg vele, mit szeretnél. A tiszta és világos dolgokkal fog tudni met kezdeni: Pl. heti 2x ő tegye rendbe a konyhát és modjuk takarításkor porszívózzon. A lényeg, hogy konkrét legyen.

A túlórád egy helyzet, az elvégzendő házimunkák feladatok. Ezt a helyzetet kell megoldani, és a feladatokat úgy leosztai, ami vállalható mindkettőtök számára. Tegyél rá nagyon konkrét javaslatot, vagy együtt beszéljétek át, hogy az otthoni házimunkák közül mit bízhatsz rá.

És ami fontos: ha megteszi, amiben megállapodtatok, köszönd meg! Még akkor is, ha azt gondolod,"kötelessége" segíteni. Kell a pozitív visszajelzés számára, hogy észrevetted, és jól esik neked az, amit elvégzett.