Normális, hogy nem tudom elengedni ezt a dolgot?
Az eset kb. 8 éve történt. Még egyetemista voltam, egy szobát béreltem albérletben. A vége felé már nagyon kevés pénzem volt. Bátyám és felesége akkor már jó egy éve mondogatták, ott a kisház az udvar végében, miért nem megyek oda, ellennék ott, fizetni se kellene, csak a rezsit. Nagyon sokáig visszatasítottam, aztán eljött az idő, amikor annyira fogytán volt a pénzem, hogy el kellett fogadnom a testvérem segítségét. Éppen sógornőm hozta fel egy ottlétem alkalmával újra, hogy miért nem költözöm hozzájuk a különálló lakrészbe. ("kisházba")
Akkor igent mondtam, és kértem is őket, hogy akkor ha lehet, mielőbb költözhessek, mert fogytán a pénzem. Bátyám és sógornőm ekkor elkezdett visszatáncolni, mintha nem is gondolták volna komolyan a folyamatos meghívást (Nekem eszembe se jutott volna magamtól kérni), azzal indokolták, mégse lenne jó annyira közel lenni, meg is romolhatna a kapcsolat. Ennyiben maradtunk. Nem vesztünk össze, ha találkozunk, elbeszélgetünk, de bennem tüske maradt, amit azóta se tudok elfelejteni.
Hiába hívott most tesóm karácsonyozni, nem tudom, hogy komolyan gondolja-e, de nem is megyek szívesen. Udvariasan, de vissza szoktam utasítani.
Szerintetek hülyeség részemről ez a bizalmatlanság?
válasza: válasza:Ezt nem hiszem, hogy bármivel is ki tudja magyarázni.
Ne érts félre, nem kötelessége befogadni, de ők vetették fel az ötletet.
Szerintem annyi, hogy annyira biztosak voltak, hogy mindig visszautasítom az ajánlatot, hogy bátran feltették újra meg újra. Így ők baromi jófejnek tűntek, a rokonság előtt is (ez most az én feltevésem), de tenni semmit sem kellett.
válasza: válasza:Irta, hogy tüskeként maradt meg benne! Аz annyit jelent, hogy ez a 8 év alatt is bántotta a dolog. Tehát nem merült feledésbe.
Velem is történt már hasonló. Egyszerűen tettek már olyat amik sokáig bántottak. Ettől függetlenül nem vesztem össze az illetőkkel, de a szivem mélyén mégis fájt a dolog. Szóval én teljesen megértem a Kérdezőt.
Lehet, hogy segitene, ha elmondanád nekik igy ahogy van. Hogy rosszul esett, hogy anno szinte idegenek segitettek ki a nagy bajból, holott azt hitted lehet rájuk támaszkodni, hiszen annyira ajálgatták a fedelet.
válasza: válasza:Én rákérdeznék. (Bár én már akkor is rákérdeztem volna...)
Nyilván ne a karácsonyi családi vacsorát vágd ketté ezzel a témával, de ha utána leültök mondjuk hármasban egy kávéra, akkor hozd fel. Mondd el nyugodtan, hogy te azóta is sokat gondolkozol ezen, mert olyan furán jött le és érdekelne, hogy mi volt a valódi ok, miért alakult így az egész.
A testvéredről van szó, nem egy idegenről, az egyik legközelebbi családtagod, nem látom értelmét, hogy félj tőle vagy ne bízz benne. Inkább beszéljetek meg mindent és béküljetek ki őszintén, ahogy egy családban illik.
73%-oska, elhiszem, hogy sz@r napod volt, de ne itt ereszd ki a gőzt légyszi.
Többiek: Köszi a válaszokat. Nagyon felemás a kapcsolatunk, már majdnem 2 éve nem találkoztunk, pedig egy városban lakunk. Ha viszont összefutunk, nincs harag, elbeszélgetünk. Bevallom, amikor írta az sms-t, hogy meghív karira, bennem volt a kisördög, hogy odaírom: nem félsz, hogy igent mondok?
Nem sok értelmét látom a megbeszélésnek, magyarázatot úgyse tud adni, legfeljebb annyit mond, hogy bocs, de nekem ettől nem lesz jobb, azaz nem hiszem, hogy rendeződni fog, vagyis hogy rendszeresebbé válik a kapcsolatunk.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!