Szerintetek mit kezdjek a tesómmal? (bővebben lent)

Van egy öcsém, akit nagyon utálok. Tudom, a testvéreknek szeretniük kéne egymást, de ez nálunk másképp van. Mindig bunkó velem, olyan bicskanyitogató hangnemben szól hozzám, és olyan dolgokat mond, hogy előbb-utóbb bárkinek betelne a pohár. Egész nap semmit nem csinál (ugyan nyári szünet van, de a semmi alatt azt értem, hogy még a minimumokat sem teszi meg), és ha megkérem bármire, mondjuk hogy pakolja végre vissza a hűtőbe a dolgokat, mert meg fognak romlani, akkor persze én vagyok a rossz, hogy ilyet merek kérni tőle. Vagy hogy egyáltalán bármit kérek tőle... Folyton csak zabál, de nyafog, ha elfogyott valami. Abban az esetben, ha valami apró dologra kérjük meg, nem sok időt, vagy erőfeszítést igénylő dologra, csak pl. menjen le a boltba, ami ott van a ház előtt(!), és vegyen pár dolgot, szintén nyávog. Mindig max. hangerőn bömbölteti a tv-t, pedig már ezerszer megmondtam neki én is meg anya is, hogy mivel lakásban lakunk, nagyon zavarja a szomszédokat, de nem érdekli. Ha bármi házimunkára rá akarjuk venni, hogy ne mindent mi csináljunk ketten, akkor ugyanaz játszódik le, amit fentebb leírtam. Ha mégis belefog valamibe, akkor vagy nem fejezi be, vagy olyan hanyagul csinálja meg, hogy az már szánalmas. Egész nap zaklat a hülyeségeivel, pedig minden nap elmondom, hogy nem érdekel, és hagyjon békén legalább öt percre, de meg se hallja. És mikor napi szinten egyszer, EGYSZER hozzászólok valami értelmeset, akkor én vagyok szemen köpve, hogy "miért zavarom folyton", és hagyjam békén. Amikor szembesíteni akarjuk az igazsággal, hogy milyen is valójában, akkor természetesen mi vagyunk a hülyék, mert Ő nem is csinál ilyeneket, "ő tökéletes, egy angyal"... És mindemellett, amiket leírtam, még elvárja, hogy ki legyen szolgálva mindennel, kapjon LEGO-t, rágcsálnivalót, tévézhessen, amikor kedve van, és ha nem kapja meg, vagy büntetést kap helyette, ő van felháborodva. Már a hócipőm tele van vele (meg anyának is, csak ő nem mutatja ki olyan sokszor), és őszintén tanácstalan vagyok, mit kezdjek vele. Már olyannyira kiborított, nem is egyszer, hogy az idegességtől és a stressztől sírni kezdtem, és nem tudtam abbahagyni órákig. Szerintetek mit csináljak? Még éveket kell várnom, hogy egyáltalán gondolhassak költözésre. Hogy bírjam ki addig?