Csak hátránya van a nagy korkülönbségnek testvérek között?

Köztünk is 14 év korkülönbség van. Én vagyok a fiatalabb, szerintem nekem olyan nagyon nagy hátrányom nem származott belőle, inkább a tesóm volt az, akinek jobban meg kellett küzdenie ezzel az egésszel. Kiskoromban nem volt kimondottan jó a kapcsolatunk, elvoltunk egymással stb., de azért akkor ez a 14 év még nagyon érződött. Eleve ritkán találoztunk mert középiskolától kezdve kollégista volt, max. hétvégente illetve szünetekben láttuk egymást, de nyilván nem az volt minden vágya, hogy rám vigyázzon, velem játszon stb., hanem inkább a barátaival, a párjával volt. Nekem igazából leginkább arról az időszakról vannak emlékeim mikor már dolgozott, akkor is ritkán láttunk egymást, de akkor már én is idősebb lettem, így azok jobban megmaradtak. Tulajdonképpen olyan volt mintha egyke lettem volna, de lett volna két anyukám :) Olyan szempontból jó volt, hogy főleg kamaszkorban azért vannak olyan dolgok, amiket mondjuk a szülővel nem feltétlenül mer vagy akar megbeszélni a gyerek, de a nővéremmel azért mégis más volt a kapcsolatunk, ugyanakkor ő is idősebb volt, tapasztaltabb, így simán tudott nekem segíteni. Az iskolai dolgokban, tanulásban is sokat segített nekem. Valamint ahogyan egyre idősebb lettem egyre több közös programot tudtunk megszervezni, a szüleim is nyugodt szívvel engedtek el vele tulajdonképpen akárhova, pl. kirándulni, nyaralni akár külföldre is. Ő dolgozott, neki volt keresete, így akármilyen csúnyán is hangzik, de az is egy előny volt, hogy nagyon sok ajándékot kaptam tőle. Ugyanakkor bizonyos helyzetekben, alkalmanként azért zavart, hogy ennyivel idősebb nálam mert láttam, hogy másoknak mennyivel jobb a kapcsolatuk az egy-két évvel idősebb testvéreikkel, ők barátok, nálunk pedig a korkülönbségből adódóan megmaradt, hogy ő mindig picit "anyáskodva" bánik velem és ez néha engem is feszélyez vagy nem is tudom...Illetve kiskoromban azért tényleg jobban hiányoltam azt, hogy nem volt a családban velem egykorú gyerek, akivel tudtam volna játszani, beszélgetni stb. mert mindenki sokkal idősebb volt nálam, és ez egyébként a későbbi kapcsolataimon is meglátszott (pl. nehezen barátkoztam, félénkebb voltam stb.). Viszont szerintem neki sokkal nehezebb feladat volt (bár lehet, hogy ez korkülönbségtől függetlenül minden nagyobb testérnél így van) mert neki kellett rám vigyáznia, neki kellett engem kísérgetnie, sokzor neki kellett segítenie tehát elég sokszor voltam rábízva (ez nem feltétlenül azért van mert mondjuk a szüleim nem foglalkoztak volna velem eleget, de én is hajlamos voltam ráakaszkodni a testvéremre). Szóval ez szerintem is túl nagy korkülönbség, nem azt mondom, hogy nem sülhet el jól, de én biztosan azt szeretném, ha majd az én gyerekeim korban közelebb legyenek egymáshoz.

12 voltam, amikor az öcsém született. Imádtam, ő volt a mindenem, nagyon sokat babáztam vele, segítettem körülötte anyukáméknak, nagyon sokáig. (Pl. iskolás korában segítettem neki a háziban, amikor érettségizett, akkor is volt 1-2 dolog,amiben segítettem neki) Most is nagyon szeretjük egymást, de már nem élünk együtt. Féltékeny sose voltam rá, szerintem ő sem rám. Alapvetően különböző személyiségűek vagyunk, nagyon jó a viszonyunk, ő lesz az úton levő kisbabám keresztapja.

Még annyi, hogy miután nagy lett, 17-18, természetesen már buliztunk is együtt, szóval nem csak ilyen pótanyuka-szerepben voltam mellette. :D #14es voltam (35N)

Öcsém és köztem 11 év van. Egész kiskamasz koromban rá kellett vigyázni, később volt, hogy még randira is magammal kellett volna vinnem. Igazából sosem tudtunk együtt játszani, korunknál fogva nem volt közös témánk. Most sem jobb a kapcsolatunk.... Szerintem sok múlik a szülőkön.

Köztem és féltesóm között 16 év van. Nagynéném két lánya között 20 év. Ők is, mi is nagyon szeretjük egymást. Semmi hátrányt nem éreztem soha. Mehettem hozzájuk nyaralni (mivel 600km-rel arrébb laknak) is.

Testvéremmel 12év van köztünk , mikor otthon éltem rengeteget vigyáztam rá és imádtam hogy babázhatok , nevelgethetem , sosem éreztem kötelezőnek vagy tehernek. Most már nem lakom otthon , igy szinte egykeként nő fel mivel a közös játékok a korkülönbség miatt elmaradtak , ebből a szempontból neki egyértelműen hátrány , de nagyon erős a kötelek köztünk , imádom ha anyu elhozza hozzám , sokszor nálam alszik :) és tudja mindig számíthat rám :)

Szerintem csak előnye van. 13 évvel fiatalabb az öcsém,imádtam folgalkozni vele,sokat játazottunk együtt,az nem igaz,hogy nem tudnak együtt játszani. Csak akkor nem,ha a nagy nem akarja. Bújócskától barchobán,társason át az Activity-ig mindent játszottunk. Emlékszem, csináltunk együtt!!!egy hatalmas Activity-t,óriási kockával,nagyon imádtuk dobálni! Soha senkivel nem volt és nem lesz olyan meghitt kapcsolatom,mint a tesómmal,még a férjemmel se. Félszavakból is értjük egymást,pedig évek óta alig látjuk egymást.

Én és nővérem közt 15 év korkülönbség van. Amíg éltek a szüleink, nagyon jó testvérek voltunk.Miután meghaltak,folyton bántalmazott és mai napig sérteget. Hál Istennek 3 éve külön élünk. Úgy gondolom nem az évek számítanak, hanem,hogy milyen maga az ember. Ha valaki rosszindulatú, tök mind1 hány éves. Ha nem tartod magad annak, nem lesz gond a későbbiekben. Nyilván lesznek nézeteltérések, de nem olyan drasztikus,mint pl nálnuk. A másik nővéremmel majdnem 4 év a korkülönbség, és úgy gondolom, jobb ha külön élünk. Hármunk közül sajnos,mindig én leszek a "hülye legkisebb". Sokan az ellenkezőjét gondolják,még az idegenek is. Szerintem ha úgy viszonyulsz a testvéredhez később is ,mint most, nincs miért aggódni.