Szerintetek mi az, ami a testvérek kapcsolatának végleges elromlásához vezethet?

Nálunk pl az, hogy a testvérem olyan döntést hozott, amit én a messzemenőkig nem tudok elfogadni.

Vagy ha az egyik hàzastàrsa gyūlöl/irígy...a tesó meg papucs...te meg hagyod, mert a gyerekeiket nézed :/

Nálunk nővérem gyermekeit én neveltem évekig, amíg Ő bulizott! A kisfiú anyának szólított! Aztán egyszer csak lelépett, és könyörögnöm kellett, hogy láthassam a kicsiket, de még az sem volt mindegy milyen szavakat használok! A vége az lett, hogy akkor sem láthattam őket! Senkinek nem kívánom ezt az érzést, évekig tartott, míg kihevertem! (Azóta ők már felnőttek)

Mi ikrek vagyunk - közel életünk feléhez..... A hugom (10 perc) mindig irigy volt rám, mert én tanultam, tanultam - őt ez soha nem izgatta... Én dolgoztam, építkeztem, vállalkoztam (egyedül) Ő férjhezment, szült 3 lányt, majd Jehovás lett. Magamhoz vettem az üzletbe, kitanult két szakmát..Még is rámvágta az ajtót, kb. 7 éve, hogy felejtsem el, még a számát is törőljem ki. Én aztán nem kerestem... Ha találkozunk (eddig 3x) pedig 4km-re lakunk egymástól, kedélyesen elbeszélgetünk, 10 perc. Ennyi. Vele nem lehet kibeszélni a dolgokat,mert mindent TÁMADÁSNAK vél. Egyszerűen irigy,de ezt soha nem ismerné el. Nagyon szép, okos lányai vannak- de ők is szektások. Nekem ezzel sincs bajom, egyszer elmentem, hogy mit is csinálnak ott - nem tetszett. Tehát a különböző életvitel is lehet oka,hogy a másik eltávolodik. Viszont tudom, ha ő, vagy én bajban lennék,akkor így 7 év után RÖGTÖN ROHANNÁNK EGYMÁSHOZ, SEGÍTENI..... Most leszünk 50 évesek,de szerintem egyikünkben sem fogalmazódott meg,hogy együtt ünnepeljünk. A 40. szülinapunkon meghívtam az egész családot egy jobb étterembe és ő is egy szép dolgot vett nekem......

Nálunk az vezetett oda, hogy kisgyerek korom óta bántott, piszkált, megalázott. Semmi sem volt jó amit én csináltam. Évek óta nem beszélünk. 27/N

Nevelőapám és a testvérei között szintén a hagyaték miatt szűnt meg a kapcsolat- a tudtunk nélkül adtak el mindent a házból, mire nevelőapám odaért csak a falak maradtak. Minden emlék eltűnt. Azóta nemigazán találkoztak. Más kérdés, hogy mi ápoltuk az édesapját, mi látogattuk a legtöbbször, a kórházban is mi voltunk bent utoljára. Na mindegy.

Összefoglalva az árulás az, ami testvéreknél szerintem nem megbocsátható. Sok formája van, néhányat már leírtak. Egyszer lehet elkövetni és ha sikeres, örökre elveszett a bizalom. Bizalom nélkül pedig vége mindennek.