Akik nagyon messze költöztek a szülőktől: hogyan mondtátok el, hogyan lett végleges a döntés? Mit szóltak?

A szívem szakadt meg, mert mi külföldre költöztünk. Az első 2 hónap iszonyatos volt. 800 km nem kevés. Sajnos most nem is tudunk hazamenni, csak legkorábban szeptemberben, és már január óta nem voltunk otthon.

A szüleim támogattak minket, tudták,hogy nagyon rossz lesz mindenkinek, hogy ilyen messze sodor minket az élet, de ugyan akkor megmondták, hogy a körülmények miatt maradjunk itt kint, mert itt többre visszük. Egyébként 3 havonta fogunk hazajárni.

Úgy döntöttünk, elköltözünk. Ide és ide, ekkor és ekkor, így és így. Majd jövünk látogatóba, és beszélünk telefonon is. Ne aggódjatok.

Kb. ennyit mondtunk. És mentünk.

Én még csak a tervet közöltem, de nagyon jól fogadta.

Mondta, hogy majd minden évben kijön látogatóba, meg mi is jöjjünk haza azért évente egyszer. Megnéztük a repjegy árakat, nem is vészes, ő meg már nyugdíjas apával, szóval ráér, ideje mint a tenger.

Ők legalább nyaralnak, mi is hazalátogatunk, mindenki jól jár.

Főleg ha sikerül páromnak megpályázni azt az állást amire kifejezetten alkalmas, és meghirdették nem olyan rég, és a költözésben is segítenek a szerencsés választottnak. Szóval szurkoljatok! :)

Mi végül nem mentünk..mert nem jött össze az, az állás, ami miatt mentünk volna

De

Nem örültek....

Annyit mondtak, hogy egy részük nem örülne ha sikerülne, mert távol leszünk, de tudják, nekünk jobb lenne, úgyhogy mégiscsak örülnének ha sikerülne..

Mi is hóapokkal előtte mondtuk, hogy mit tervezünk:)

Amúgy nehezebben viselték azt, amikor elmondtam, hogy tőlük elköltözöm..

60 km-re lakunk tőlük most