Akik nagyon messze költöztek a szülőktől: hogyan mondtátok el, hogyan lett végleges a döntés? Mit szóltak?

A vőlegényemmel hétvégén voltunk a nővéreméknél, és rájöttünk, hogy mi is olyan életet szeretnénk...vagyis nyugodtságot, békét, családot, kis kertesházat, stressz nélküli életet. Mielőtt valaki írná, tudom, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, de nálunk még annyira sincs...Ha kimennénk akkor talán lenne esélyünk arra,hogy lépjünk egyről a kettőre.

Édesapám ágybanfekvő beteg, a párom szülei és az én szüleim ugyanabban a városban élnek...Nem tudjuk magunkban lerendezni az erkölcsi és morális részét a dolgoknak...mindketten úgy érezzük, hogy a költözéssel cserbenhagynánk őket...A párom szülei mai napig is rengeteget segítenek nekünk, nagyon sok mindent köszönhetünk nekik.

Most úgy gondolom, hogy sokat látogatnánk őket, de azért nem ugyanaz, mintha 10-20-100 km lenne a távolság...

Ti hogy döntöttetek? A szüleitek hogy reagáltak?