Mit csináljak ha a testvéri kivételezés idáig fajult?
Nézzétek el nekem az elírási hibákat, még mindig bőgök, és remeg a kezem. Szóval a testvérem ma erőből becsapta a szobám ajtaját, és a tükör, ami az ajtón volt letört. Elkezdtem bőgni, mert ez volt az utolsó, amit halott édesapámtól kaptam. Kétségbeesetten kapok a széttört darabok után, mikor véletlen, tényleg véletlen, higgyétek el nekem, megvágtam az ujjbegyem, nagyon kicsi vágás, csak nagyon vérzett. Anyukám pedig be jött üvöltve, hogy minek csapdosom az ajtót, idegbeteg vagyok, vagdosom magam, nem bírja ki velem, vagy én leszek öngyilkos vagy Ő, üvöltött velem, és nem bírom már, egyszerűen nem érdemlen meg őket, én legszívesebben lennék öngyilkos, de nincs erőm hozzá, gyáva idióta vagyok.
És tudom hogy miattam van, mert miért szeretlem fel az ajtóra a tükröt?
Lehet túljátszom, de ez nem az első eset, ne mtudom mit csináljak, tényleg nem bírom...
14/L
Egyébként igen, mondom, hogy az én hibám volt. Én csak szeretnék velük kibékélni, de tényleg félek, hogy anyukám ma nem jön haza. Bőgéssel tényleg nem, de feloldja a lelket.
Egyébként nem egyedül nevel, itt a nevelőapánk, csak olyan az állása, hogy össze-vissza néha éjszakás, néha napközben dolgozik. És azt remélem megértitek, hogy Őt nem tudom annyira szeretni, mint az igazit.
A kivételezés pedig az, hogy, nehéz elképzelni, de igen, a kisgyerekek ilyenek, sokszor ok nélkül csinálnak dolgokat. Szóval, én egy 4-es miatt eltiltást kapok a számítógéptől (hozzátenném, nem vagyok sokat rajta, a facebookomat is letöröltem, mert féltem, pánikomban bármikor olyat csinálok, írok ki, amit megbánok) 3-as ért, meg már kaptam verést is. Amikor Ő, elsős kisgyerek létére elég rosszul áll. Egyáltalán nem érdekli az iskola, és semmit nem kap érte. És talán, ilyenkor még nem olyan nagy baj, de volt, hogy bukásról hozta fel 2-3-ra a matekját. Igen, ilyenek is vannak.
Lehet nem kéne összehasonlítanom magamat egy nálam kisebbel, de szerintem ez igazságtalan. És ez csak egy példa volt, pl. lásd, itt is én voltam a hibás. Részben tényleg, de anya minden dühét rajtam éli ki, és ki akarok ebből szabadulni. Senkinek nem jó, neki se.
válasza: válasza:Nem bántásból írom, de ha apádat hároméves korod óta nem láttad, akkor valójában nem ő hiányzik az életedből, mert nem is ismerted, hanem egy apafigura. Nem tudom, mostohaapád hány éve él veletek, de ha ő nevelt fel, lehet, hogy rosszul esik neki, hogy nem tudod úgy szeretni, mint azt, aki így elhagyott.
Iskolapszichológus nincs nálatok? Lehet, hogy jó lenne elbeszélgetned vele.
"Csak" 2 éve. Nem nagy kapcsolatunk van, szinte nem is beszélünk egymással, csak anyukámnak van ott.
Ez lehetséges, de végül is az apám... Nem ismertem, de az apám, ezért úgy érzem köteles vagyok szeretni.
Sajnos nem tudok megnyílni senkinek, itt is csak a névtelenség mögé bújok...
válasza:A kommentelők elolvasták egyáltalán a sztorit? nem fogom egyenként kiemelni, de láthatóan szinte mindenkinek kiamaradt egy részlet, vagy az hogy 14 éves vagy az hogy elismeri önhibáját a tükörrel kapcsolatban, meg úgy egyáltalán nem az volt a lényeg, hogy miért történt (testvérek igen szoktak veszekedni na és?), hanem hogy az anyukája miket kiabál rá. De ha úgy gondolják, hogy rendben van ilyet mondani a gyerekünknek, akár ők is így nőttek fel, akkor sajnálom,nem biztos hogy az úgy rendben is van.
Illetve ilyen butaságot, hogy az ajtóra szerelte fel a tükröt felnőttként is elkövetünk, mindenki csinál néha hülyeséget, főként 14 évesen (gondolom egyedül szerelte fel, ennyi idősen már ez is dicsérendő dolog).
------
Szia kérdező!:)
Teljesen érthető ahogy reagáltál, nyugodtan sírd ki magadból ami fáj, nincs azzal baj, megnyugtat. Anyukádnak nem szabadott volna ilyet mondania, de próbáld megérteni őt, biztos kimerült, stresszes, nehéz neki most, talán apukád halálának a híre is megviselte, de biztosan nagyon szeret és fontos vagy neki, még ha nem is látszik ez olykor a cselekedeteiben. Tudd, hogy ilyenkor semmit nem gondol komolyan, amit mond az csak indulat. Gondolom hazament és mintha mi sem történt volna. Esetleg beszéltetek róla?
Nem tudom mennyire túloztál azzal, hogy ez napi szintű, de ha heti többször már ezt hallod, hogy öngyilkos lesz miattad, meg idegbeteg vagy az már tényleg sok. Koncentrálj magadra, ez nem rólad szól amiket mond. Én sem éreztem jól magam otthon, bennem az tartotta a lelket, hogy 14 éves is már az lebegett a szemem előtt, hogy 4 év múlva leérettségizek, felvesznek az ország másik végében az egyetemre és kollégiumban fogok lakni. Nem mentem olyan messze végül egyetemre, de kollégiumban laktam 3 évig, akkor mentem haza amikor akartam, napi szinten nem kellett hozzájuk alkalmazkodnom és jobban éreztem magam, lassan lett önbizalmam is, nagyon önálló lettem. Most fogok diplomázni, dolgozom és a párommal élek albérletben. Szóval gondolj arra hogy elmúlik. Tanulj, sportolj, segíts anyukádnak és találd meg mi érdekel. Használd ki és szeresd a gyerekkorod amíg lehet. :) Minden jót kívánok!
22/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!