A 15 éves fiú testvérem nem akar iskolába járni, mit tegyek?
A testvérem már a második iskolát hagyta ott, mert egyszerűen képtelen beilleszkedni (próbálkozni se hajlandó), illetve vagy a rossz tanárokra, vagy az osztálytársakra fogja a dolgot, pedig tudtommal teljesen normális iskola, bunkó és másokat sértegető osztálytársak pedig mindenhol vannak, az ilyeneket nem lehet teljesen kikerülni. Egyszerűen megmakacsolta magát, ki se akar jönni a házból, senkire sem hallgat. Anya már idegileg nem bírja, szegény sztresszel így is eleget a munkája, meg az egészsége miatt. Apa távolról okította tesómat (menjél iskolába, mert menni kell, blabla), de egyébként nem érdekli, kiskorunkban elhagyott minket, lefoglalja az új családja. Anyával már azon idegeskedünk, hogy elviszik javítóintézetbe, mert úgy tudjuk, hogy jövő év szeptemberig még kötelező (16 éves korig). Próbáltam vele szépen beszélni, aztán szülői hangnemet utánozva (menned kell iskolába, a törvény is kimondja, reggel én rángatlak el, ha nem mész magadtól), hátha valamelyik használ. De csak ordított velem, hogy hagyjam békén vagy felpofoz.
Dühkitörései is vannak évek óta, nem tudja kezelni az indulatait, anya pedig nevelési tanácsadóhoz nem akarta vinni régebben, most már rá se tudná venni valószínűleg.
Már ötletem sincs, mit tehetnék. Nem rángathatom el magammal az iskolába, attól félek, hogy a végén tényleg megütne. A szép szó nem használ, biztosítottuk róla anyával nem egyszer, hogy szeretjük, csak jót akarunk neki, de ezt már egyikünk se bírja idegileg. Mit tegyünk? Tényleg elviszik javítóintézetbe, ha nem megy többet? Hogyan vehetném rá az iskolára, hogy belássa, hogy menni kell? Anyagilag is rosszul állunk, a magántanulóság sem használna, sosem tanulna magától.
Előre is köszönöm a tanácsokat!
válasza:
válasza: válasza:Határozottan kellene fellépni, nem csak tökölődni vele.
Nyilván első körben nem az a teendő, hogy erőszakosan elrángatod az iskolába. Anyukának el kellene menni szakemberhez tanácsért, mert ő fog rábaxni, ha a gyerek nem jár iskolába.
A fiúnak pedig megmondanám, hogy amennyiben így cselekszik, én onnantól kezdve egy fityinget sem költenék már rá, csak azt biztosítanám, amit kötelező (étel, lakhatás, tisztálkodási lehetőség) Ha ott akarja hagyni az iskolát, akkor felőlem megteheti, de elmegy dolgozni, amint betölti a 16-ot, ha szeretne pénzt látni, aztán 18 évesen meg mehet amerre lát, biztosan nem tartanék el egy semmirekellőt.
Egyébként szerintem a magántanulóság pont, hogy jó ötlet lenne arra az időre, amíg betölti a 16-ot. Nem kell tanulnia, nem kell átmennie a vizsgákon, de legalább anyukádat nem kérnék számon. Maximum megbukna, de aztán meg 16 évesen úgyis kiiratkozna, onnantól kezdve meg mehet az, amit már leírtam.
Csak mindig tartsátok magatokat ahhoz, amiket mondtok, ne lágyuljatok meg, mert akkor jó, hogy nem vesz benneteket komolyan... Lehet egy idő után megjönne az esze, és visszamenne a suliba, vagy később estin lerakná az érettségit.
válasza:Nem csak a családi pótlékot fogják megvonni, hanem kiküldenek hozzátok egy családvédelmist, aztán pénzbüntetést kaptok, amiért a fiú nem jár iskolába, a következő lépés pedig az, hogy el fogják venni a gyereket és nem javítóintézetbe zárják, hanem nevelőotthonba. A nevelőotthonokben lakó gyerekek 98%-a nem árva, hanem elvették őket a szüleiktől.
Úgy tudom, hogy diákmunkát lehet végezni 14 éves kor fölött a szülő írásos engedélyével. Ennek több különböző diákszövetkezetnél is utána lehetne járni, ha szükséges. Én két választási lehetőséget ajánlanék föl a srácnak.
Egyik, hogy elmegy másik iskolába.
Másik, hogy magántanuló lesz (ezt nevelési tanácsadón keresztül el lehet intézni), de dolgozni fog járni mostantól diákmunkára.
Semmiképpen nem erőltetném azt, hogy járjon iskolába ha nem akar, viszont 5 év múlva ha ezzel jön, vagy akár 30 évesen, segíteném majd abban, hogy elvégezhesse estin az érettségit vagy valamilyen szakmát.
Ha most nem akar veletek szóbaállni, mutassátok meg neki ezt a beszélgetést az interneten, hogy mit írtak mások, olvassa el egyedül.
A kamaszkori öngyilkosságok száma elég magas Magyarországon, a többi európai országhoz viszonyítva, úgyhogy én semmiképpen nem arra törekednék, hogy a gyerek szándékai ellenére rávegyem valamire, ami nem tetszik neki.
Lépni kell valamit, mert az iskolából nem lehet hiányozni. Ha viszont nem lesz együttműködő, akkor 18 éves kora után el lehet intézni, hogy ne lakhasson már veletek. Mindezeknek a figyelembevételével együttműködésre való hajlandóságot javasolnék a srácnak, ezt így gondolja végig.
válasza: válasza:Kedves Kérdező! Feltudjuk venni a kapcsolatot?
Ugyanezzel a problémával küzdünk a 15 éves öcsémmel.
Voltunk az iskolaigazgatónál, az iskola pszichológusnál is de semmi sem hatott eddig.
A szülők szintén külön élnek 2-3éve.
Egész nyáron várta a sulit, jó tanuló és nem egy csúnya fiú.
Viszont a hülye csacsiavatóval annyira megijesztették, hogy már az első nap hívta a szülőket hogy ő oda nem akar járni.
Ma nem ment 4.ik alkalommal az iskolába, tegnap azt mondta a pszichológus hogy mély depressziónak a tüneteit látja.
Házi orvosnál is voltunk, ő sem tudott segíteni.
(Igen, kapott pofont is és erélyesen rá lett parancsolva szépen is lett kérve de semmi)
Reggel már öltöztetni akartuk de hiába.
Dühkitörései vannak és azt mondja inkább meghal mintsem iskolába menjen.
Magántanuló akar lenni de szerintünk nem jó ötlet.
Hasonló esetre sem emlékszem pedig 30 éves vagyok.
Higyjek el a negatív kommentelők,hogy nem könnyű ám boldogulni egy ilyen kamasszal.
Bántani könnyű és hibáztatni a szülőket de megoldást találni nehezebb.
Pár éve mi sem hittük, hogy egyszer csak bekattan a gyerek és ilyen lesz...pedig jó magatartású és jó tanuló fiúról van szó.
Köszönöm a jótanácsokat a pozitív hangvételű kommentelőknek, anyukámnak fel fogom olvasni a válaszokat, és együtt megpróbálunk kitalálni valamit a helyzetre. Testvérem továbbra sem hajlandó együttműködni, de már nekem sincs erőm vitatkozni vele, majd beszélünk vele, ha sikerült egy megoldással előállunk (esetleg ha meggondolja magát és elmegy iskolába, mert apa már telefonon keresztül veszekedett vele, de nem biztos, hogy elért vele bármit is).
A negatív kommentelőknek pedig üzenném, hogy interneten keresztül, látatlanban nagyon könnyű bíráskodni és anyát hibáztatni. Apa egyértelműen hibás, nem messziről kellene nevelni a gyerekét, telefonon keresztül. De anya kicsi korunktól kezdve egyedül nevel minket, mindig mindenről lemondott a mi érdekünkben, most pedig eljutott odáig, hogy már egyszerűen elege van, belefáradt, elkeseredett lett, mosolyt sem láttam az arcán nagyon régóta. Műtétre kell mennie, orvoshoz szaladgálni, anyagilag borzalmasan állunk,de mivel beteg, alig tud dolgozni, és még a tetejében itt van a tesóm iskolakerülése is, hát nincs elég baja már?! Ezért is fordultam ehhez az oldalhoz, hátha kaphatnánk jótanácsokat is. 21 éves idősebb gyerek lévén be kellett látnom, hogy anya tönkre fog menni idegileg, ha nem állok mellé és nem segítek neki mindenben, amiben csak tudok, mert más nem fog! És ezzel szerintem mindenki így lenne hasonló helyzetben. Úgyhogy vádaskodásra nincs szükség, köszönjük, halljuk eleget a "család többi tagjától" akik újfent nem segítenek, csak okoskodnak.
A továbbiakban is köszönöm a jószándékú tanácsokat.
#16-os kommentelő, írtam neked privát üzenetet.
válasza:a gyámügy tényleg elviheti de valószinű az lenne a legjob hidd el ha bele lene kényszeritve egy közöségbe legalább alapszinten megtanulna viselkedni mert nem menne semmire a dühkitörésekkel
ha apád ott lenne és lepofozná mikor rohamot játszik nem merne így viselkedni
Eltelt azóta 2 év, magántanuló lett belőle. Sajnos nem sikerült neki elvégeznie az osztályt, de amíg kötelező volt, iskolába járt. Jelenleg szakmát tanul tanfolyamon, anyukám beíratta, oda eljár becsületesen, mert azt mondja felnőttekkel van együtt és normálisak vele.
Én már nem lakom otthon, elköltöztem páromhoz, de sajnos anyukámék azt mondják még mindig gondok vannak tesómmal. A dühkitörései azóta sem múltak el, rendszeresen ordibál (általában amikor az Xbox-on játszik) és veszekszik anyukámmal és nagymamámmal, parancsolgat nekik, nem nagyon lehet bírni vele. Annyit értünk el egyedül, hogy eljárjon a tanfolyamra, remélem sikerül megszereznie a szakmát és utána eljár majd dolgozni. De ha azóta sem csillapodtak a dühkitörései, mi lesz vele a munkahelyen? Idén már 18 éves lesz, nem hiszem, hogy elvihetnénk nevelési tanácsadóhoz. Ha esetleg valakinek lenne valamilyen jó ötlete, kérem írjon kommentet! Aggódom, hogy a sok stressz miatt odahaza anyukámnak vagy nagymamámnak baja lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!