Mi lenne a véleményetek egy olyan fiatal lányról/fiúról, aki eldöntené, hogy ő sosem akar járni senkivel, nem akar megházasodni, családot alapítani, egyedül akarja leélni az életét és kész?
Ne kérdezzétek, hogy "miért döntesz így", mert nem rólam van szó, sőt, senki ilyet nem ismerek, csak elgondolkodtam azon, hogy az az elfogadott, hogy mindenkinek legyen családja előbb-utóbb, vagy legalábbis törekedjen erre.
És az az érzésem van, hogyha valaki úgy határozna, hogy neki nem kell senki, akkor mindenki furcsán nézne rá, csodálkoznának, stb.
Vagy nem így van? Kíváncsi lennék a véleményetekre!
Megsúgom: ezt a típust nevezik szinglinek.
Csak sokan keverik az egyedülálló-val ezt a szót. Nem attól szingli valaki hogy nincs párja, hanem attól hogy nem is akar
Az ember társas lény, cáfoljátok meg, ha tudjátok! :)
A boldog perceket szerintem meg kell osztani, csak úgy az igazi.
Az egyik legerősebb egység a család, ha jól működik, semmi nincs, ami azzal vetekedne, legyen az kicsi vagy nagy. 23/L
Én most vagyok 30 (F) és szintén zenész. Tudatosan határolódom el a szerelemtől, mélyebb kapcsolatoktól. Hogy miért? Erre a kérdésre nem tudok magammal szemben elfogulatlanul válaszolni. Talán önvédelemből.
Nem szeretem a fölös elszámoltatást, számonkérést, egyoldalúságot, felelősségre vonást, túlzott elvárásokat, féltékenységet. Ezeket láttam a környezetemben, természetesen a boldog percek mellett, amik azért javarészt ritkábbak voltak.
Voltam szerelmes egyébként (kb 10 évvel ezelőtt), a megszokott életritmusomat úgy tönkrevágta, ahogy illik. "Gyenge" lettem tőle, irracionális, szétszórt, minden energiám a megfelelésre ment el. Nem kell ez nekem :)
Én hasonló véleményen vagyok, de csak hasonlón!
Én vágyom arra, hogy legyen valaki, akihez tartozok, de férjhez soha az életben nem óhajtok menni és gyereket sem akarok, csak egy élettársi viszonyt, de gyerek nélkül! Nagy családra nem vágyom, csak barátokra és amúgy is van kb 20 unokatesóm:)
És nincs sehol sem kőbe vésve az, hogy mindenkinek házasodnia, szülnie kell vagy akármi más, mindenki élje úgy az életét, ahogy akarja, ahogy neki az jó. Ha most valaki épp egyedül akarja, hát tegye, ha jó neki, akkor nincs benne semmi kivetni való.
Én ilyen vagyok. Úgy vagyok vele, hogy a legjobb lenne, ha nem lenne senki. De viszont a gazdasági helyzettől, helyzetemtől is függni fog, hogy mennyire leszek egyedül.
Sajnálom, de én max "életbiztosítás" céljából tudnék elképzelni egy párkapcsolatot...
Ha teljesen egyedűl akkar lenni az valamilyen személyiség zavar.
Ha nem akkar gyereket meg házasságot tök szimpla dolog.
Az ilyen dolgok rengeteg lemondást követelnek és nem garantálnak rózsaszín álomvilágot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!