Másnak is van olyan ismerőse aki már legalább 8 éve egyetemre jár vagy tanul és nem akar elmenni dolgozni?

És mi van azokkal, akik idős, beteg szüleiket ápolják otthon és ezért nem találnak a szakmájuknak megfelelő komoly munkát? Nekik is "elment" 5-10 év az életükből. Költözniük kellene, de nem tudnak. Véleményem szerint, ha egy városban van egy egyetem és annak karán egy közismert és elfogadott szak, akkor kutya kötelessége a mindenkori Kormánynak ahhoz a város környékén munkalehetőségek létrehozását támogatni, vagy a szakot megszüntetni.

Én ismerem azt a példát is, aki jó szakra került, államilag finanszírozott formában, majd eldöntötte, hogy ő független lesz és a Tescóban polcot rakva megkeresi a kis pénzét. Az eredmény az lett, hogy most kvázi évet ismételt az illető. Nem volt rászorulva, ráadásul államilag finanszírozott helyen volt, bevállalta, feszegette a saját határait és mint oly sok fiatal mellényúlt, a két szék közé huppant. Most költségtérítéses lett, de persze nem diákmelózik sehol, mert vissza szeretne kerülni államira, ugyanakkor 1 félévet, már biztosan csúszik, szóval alakul a 6-7 éve neki is... Aztán ilyenkor szokott jönni a szakváltás ötlete.

5 év képzés + 3 év PhD = 8 év és a PhD sok esetben, még megszerezve sem ér annyit, amennyi idő és energia bele lett fektetve!

Jelenleg ez 5 év az egyetemen + 5 év a PhD képzésben...

Mivel rájöttek, hogy a legtöbben eddig is 4-5 év alatt végezték el a doktori iskolát a 3 év helyett.

Miért?

Mert a váltakozva bevállalt passzív félévekkel a kétszeresére nyújthatták képzésük idejét, mivel témavezetőik érdeke ez volt, hogy minél tovább legyenek ott, mint ingyen munkaerő...

Mondjuk 8 év alatt Master diploma, az tényleg "szép"...

Az a gond, hogy azt a bizonyos "nagybetűst", kapcsolatok nélkül, gyakorlatilag lehetetlen elkezdeni sok esetben!

És az "elkezdés" néha a garantált bérminimumot jelenti egy félreeső, továbblépésre esélyt nem adó helyen...

Érdekes lenne egy összehasonlítás, hogy más-más országokban, a fiatalok hány évesen érnek révbe, azaz mikor születik meg a 2. gyermekük, családban?

Fél, egy év állástalanság után, a frissdiplomás, már nem is annyira frissdiplomás, hanem egy megtört, megkeseredett ember, aki messze nem tud olyan hatékonyan dolgozni, mint a végzésének pillanatában! Akkor inkább nyújtsd el egy évvel az egyetemet és az utolsó évben keress állást és 1-1 passzív félévet dolgozz a cégnél, majd diplomázz le.

Sok helyen a duális képzés pont ezen segít, viszont sok helyen még nincs mód duális képzésre.

28: Nem csak a büfészakot lehet letenni suli mellett, és nem mindenki tanul orvosnak. Ezt ugye te is tudod?

18 évesen, egy érettségivel mehettem dolgozni, hogy támogatni tudjam anyámat anyagilag. Operátor lettem egy gyárban. Közben elkezdtem egy menedzserasszisztensi képzést, az se volt egyszerű.

A cégen belül gyorsan előre léptem, mert mindig volt egy-két jó ötletem, és hamar rájöttek, hogy többre vagyok képes. Sorvezető voltam egy éven belül, közben tanultam. Ez még mindig három szak, plusz túlórák!

Közben hallottam, hogy az egyik mérnök asszisztenst keres. Ugyan még nem végeztem el a sulit (pár hónap hátravolt), de pályáztam és nyertem.

Sokan irigyeltek, hogy irodába bekerültem.

Amíg ott voltam, két mérnök is elment (itt sorra szipkázzák el őket a cégek), és a harmadik LEAN szakember már tőlem kérdezte, mi merre hány méter.

A közvetlen főnököm ezt látva intézkedett, kaptam egy tanulmányi szerződést: elvégzem a mérnökit, fizetnek mindent, cserében lehúzok a cégnél 10 évet (összesen, tanulással együtt). Természetesen, ha nem hozom elvárt szintet, akkor visszafizetek mindent, és bontják a szerződést. Szó nem volt halasztásról meg kettesekről, és persze a munkában is helyt kellett állni. Nem mondom, hogy nem szivattak páran, hogy kitúrjanak...

Most lassan letelik a bűvös tíz év, már van 2 jó ajánlatom, és százezres nagyságrendben emelkedik a fizetésem, ha átmegyek.

Volt egy barátnőm. Volt...

Ő gimi utolsó évében hívott, hogy menjek én is tanárképzőbe, milyen jó buli lesz, partihegyek, pasik, és nem kell dolgozni addig se. Eleve így indult neki!!

Eltelt 7 év, és pocsék eredményekkel haladt előre, igen lassan. Közben fikázott engem, hogy én "csak" gyárban dolgozok, ennyire vittem. Aztán sírt, hogy nekem könnyű, mert "jól keresek", ő meg a szüleitől kapott pénzből, diákhitelből él a koleszban. Hozzáteszem, kb. annyit kalapozott össze, amennyit én kerestem! De dolgozni azt nem fog, mert ő tanul! Neki most ez a munkája. Mikor felvetettem, hogy akkor dolgozzon jobban, mert szánalmasak az eredményei, akkor besértődött.

Aztán a szülei is berágtak egy idő után, elzárták a pénzcsapot, és mehetett ki Münchenbe egy gyárba kutyatápot csomagolni. Kb. annyit kap kézhez euróban, mint én forintban.

Erről ennyit.

37/n

Igen, van olyan ismerősöm,aki évek óta tapossa az egyetemet és még mindig nincs diplomája, inkább feladja az adott szakot és elkezd egy másikat.És így tényleg van olyan,hogy valaki közeledik a 30-hoz és még mindig nem dolgozik,hanem alibiként "tanul".

A szülőknek kéne a sarkukra állni és ultimátumot adni.

Az,hogy alapképzés mellett valaki nem dolgozik,az szerintem teljesen rendben van.De azért nyáron pár hetet akkor is lehetne szerintem.

De mesterképzés mellett már illene dolgozni szerintem.Nem csak a szülők miatt,hanem magunk miatt,hogy legyen tapasztalatunk.És hogy ne a szüleinkre legyünk utalva.

Ha meg csúszott is az egyetemmel (legalább 3 évet), akkor nem is vehette annyira komolyan a tanulást, ergo ennyi erővel munka is belefért volna.

Szóval megértem a problémád.De tényleg a szüleidnek kéne helyt állni és véget venni ennek.

Nem mondom,hogy dobják ki otthonról, de kössék ki,hogyha még mindig menni akar továbbtanulni, menjen, de már dolgoznia kell mellette, ők nem fogják eltartani. Amúgy is szerintem már régen fizetősöd van tesód.Nem várhatja el,hogy ezt is a szüleitek fizessék,csak mert ő ennyit csúszott.

Amúgy lehet egyetem mellett dolgozni, max kicsit csúszik az ember.De tesód így is csúszik