Szerintetek elég a testvérséghez hogy egy helyre születnek a gyerekek?

Kicsi csillagom, a családfádra nem kerül fel a haverod, nem lesz a tesód, ezt nem tudom szájbarágósabban elmagyarázni.

Attól, hogy valaki biológiailag a rokonod, nem kötelességed aképpen szeretni/tisztelni ha esetleg te úgy látod nem érdemelné meg különböző okok miatt. Szóval jah, ez működhet vissza is, szerethetsz valakit úgy mint ha a tesód lenne attól függetlenül, h "nem az".

Aszondják, hogy akikkel egy családba születtél, azokkal van a legnagyobb, v legtöbb karmád. Szóval azért vagytok egy helyen, hogy tanítsátok egymást. Mert ide tapasztalatokat, élményeket gyűjteni, és fejlődni születtünk le. A karma pedig tanít azáltal, hogy visszahat arra, aki szándékosan elindította, szóval direktbe kötött bele a másikba, ok nélkül. De lehet egy rossz esemény előző életből hozott dolognak a következménye is, hogy valaki előző életben vétett a másik ellen, és az csapódik vissza. A karma lényege, hogy tanítson, és hogyha megismétlődik az a rossz dolog azzal is, aki előzőleg azt elkövette másvalaki ellen, akkor az illető megtanulja, hogy az rossz, mert neki is milyen rosszul esik, úgyhogy nem csinálja többet. Hát nekem két testvérem van, és nem szeretjük , és nem tiszteljük egymást. Ők amúgy fiúk , egyik idősebb nálam, másik fiatalabb, én lány vagyok. Ahhoz,hogy két testvér szeresse egymást, ahhoz az kell, hogy vagy nagy legyen közöttük a korkülönbség, és akkor a nagyobb szereti babusgatni a kisebbet, ha otthon van, mert amúgy nem is nagyon van platform a veszekedésre, mert az idősebb már más helyekre jár, iskolába is, meg bulizik, meg munkába, és már nem is nagyon van otthon, nem is nagyon találkoznak, így nem is nagyon tudnak veszekedni; vagy pedig ha külön szobájuk van, mert akkor is el vannak különülve, nincs ott prédának a másik, hogy rászálljon, és mindenkinek megvan a saját kis birodalma, így nem piszkálják egymást, nem lógnak bele a másiknak a személyes terébe, nem veszik el egymás játékát, stb, el tudnak mind a ketten vonulni külön kis térbe, ahol nem zavarják egymást, béke és nyugalom van, és pl nincs is olyan, hogy az egyiknek az idegei a plafonon vannak a másikuk zenei ízlésétől, vagy pedig hogy zajos játékot játszik az egyik, és a másik nem bír tőle relaxálni v tanulni. Vagy pedig akkor, ha nincs is külön szobájuk, de a szülők nagyon kiegyensúlyozottak, boldogok, van stabil munkahelyük, és a külön szobán kívül mindenük megvan, amiről álmodnak. Ott tényleg barátság van a testvérek között szóval, hogyha amúgy egyébként gazdagok. Akkor mindenki megkaphat mindent, boldogság van , szeretet, tisztelet , és béke, ha tényleg a szülők is ilyenek, és ezt adják át a gyerekeknek; és mondjuk ugyebár, hogyha kevés a karmájuk is egymással, akkor is lehet jó a viszony. Meg van, akiket a szegénység pl széthúz, meg van, akiket összekovácsol. A szegénység általában széthúzni szokta az embereket, mert mindenkiben bennevan az ideg, hogy na , akkor mit eszünk holnap, vagy pedig elég, hogyha akár csak az egyikben is bennevan az ideg, és máris átragasztja a többi másikra, mert ettől örökké beszólogat, mert nincs kedve semmihez, és elege van már mindenből. Szóval kevés karma, külön szoba, nagy korkülönbség, vagy gazdagság és jólét kell szerintem egy jó testvéri kapcsolathoz, meg az meg csak egy kisebb szeletkéje, hogyha tényleg a szülők is kiegyensúlyozottak, és így kedves-aranyosak, "szeretteljes" emberek. -azért az idézőjel, mert azt hangulatra szokták mondani inkább.

"Arra vagyok kíváncsi hogy mitől lesz meg a lelki kapcsolat is. " Hát,hogyha nem zárkózik el egyik a másiktól, meg ,hogyha nincs féltékenykedés, hogy egyik fél, hogy a másikat jobban szeretik, meg egyik gyerek sem sérül. Meg kell hozzá talán egy fejlettség is, hogy ne lelje örömét pl a hatalmaskodásban, pl hogy elrontja a másiknak a játékát, meg egy pici erkölcsi nevelés is beleszólhat. Meg hogyha nyitva van a szíve a gyerekeknek, és zárják körül magukat fallal, mondjuk azt már lelki sérülés hatására szokták, de én asszem amúgy, hogy sok tényezőnek kell klappolnia egyszerre. Meg hogy pl van olyan is, hogy a nagyobbak már nem a legkisebbeknek való játékot akarnak játszani,és abba nemigazán tudják már belevenni a kicsit, mert esetleg nincs egy "súlycsoportban", ezért nem olyan jó játékos, esetleg mindig el is sírja magát, ha nem megy neki, és több lehetőséget kell neki adni, hogy megpróbálja, pl ilyen kifeszített gumikötélben ugrálásnál. És akkor már nem is halad a játék, meg nem is lesz már olyan élvezetes, akkor zavarhatja a kicsi a nagyobbat, a kicsi meg hátrányban érzi magát, és kesereg, esetleg a nagyobbnak is lenne még szüksége sok figyelemre, de a kicsi jövevény sokkal többet kap nála, ő meg úgy érzi, nem kell senkinek, és el kezd haragudni mindenkire, esetleg valahol leordítják valamiért, akár jogtalanul az egyiket, amire rosszul reagál, és megsebződik egy életre, és ezért ő is másokat megsebez. Vagy nemtom, ezt látja valahol , valakitől példaként, és nem csak simán magába fordul, hanem másolni kezdi a rossz mintát, mert még nem tudja, hogy nem szabad. Szerintem ilyen tényezőkből állhat össze kb. Ezek, amik most eszembe jutnak.