Hogyan tudnám megoldani ezt a bonyolult helyzetet? Nem engedik, hogy a kisöcsémmel találkozzam.
16 éves fiú vagyok, van egy 13 éves testvérem. Az öcsém is és én is gyermekotthonban élünk, ő négy én pedig ötödik éve. Ezt az anyánknak köszönhetjük, a szüleim elváltak, minket a bíróság anyánknak adott. Ezzel a helyzettel anyánk elég szépen visszaélt, először engem, majd a középfokú értelmi fogyatékos kisöcsémet adta gyermekotthonba. Az öcsém beteg és nagyon szeretjük egymást. A kapcsolatot nem igazán tudjuk tartani, mivel az öcsém nem internet használó, mivel beteg így mobiltelefonra nagyon szüksége nincs. A gyermekotthonban pedig nem hívják őt oda a telefonhoz, mivel régen nem volt jó a kapcsolatom a testvéremmel. Sokszor verekedtünk, mindig vitatkoztunk és tőlünk zengett a ház. Tudom, hogy nem mentség de akkor sem szép dolog, hogy elszakítanak a testvéremtől. Szeretjük egymást. Ő nagyon ragaszkodik hozzám, csak én vagyok neki. Én szerencsére nem vagyok beteg, nekem ebből a szempontból szerencsém van. Én leszek az, akinél majd lakni fog, nekem kell majd róla gondoskodnom. Én másfél év múlva 18 éves leszek, már most tervezgetem azt, hogy mi hogyan lesz... Eddig nem zavart túlságosan, hogy nem tartjuk a kapcsolatot. Most viszont egyre jobban kezd megviselni ez engem. Többet gondolok rá. Annyira szeretném, ha néha elhozhatnám magammal Budapestre, hogy megnézzem engem azokban a musicalekben, amikben szerepelek. Nem tudja, hogy mi a hobbim a gimnázium mellett, boldoggá tenne engem, ha itt lenne velem a színházban, ha a függöny mögül nézne és tapsolna, ha együtt mehetnénk haza a színház után. Életem legszebb napja lenne, ha egy nap több száz ember előtt hallana énekelni engem. Neki a kerékpározás a hobbija, én énekelni tudok. Ebből is látszik a három év korkülönbség...
Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. A gyámunk egy hatalmas szemétláda nő, semmit sem enged meg, tojik ránk. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. A gyámhivatal pedig semmit sem csinál. Nagyon lassúak és nem is izgatja őket az ilyenféle ügy...
Kérlek segítsetek. Mit kellene tennem?
És a gyermekotthon vezetője? Bocs, nem vagyok tisztában a körülményekkel, hogyan van a szervezeti felépítés, működés. Egy otthonban vagytok az öcséddel?
Ami még eszembe jutott, az a média, bár lehet, hogy ezt a végére kéne tartogatni. Néha felkarolnak ilyen látványos ügyeket, a te esetedben az, hogy musicalekben szerepelsz, az öcsid fogyatékkal élő, szomorú a történetetek, jól eladhatóvá teszik a sztorit. Próbálj meg pl. a Class FM reggeli műsorába betelefonálni, vagy emailt írni nekik, elképzelhető, hogy ráharapnak, ez viszont azzal járna, hogy rövid ideig reflektorfényben lennétek. Az intézményt, gyámot nem szabad szidni, ha ezt a megoldást választod!
Bocs, de úgy érzem, hogy ez inkább rólad szól!
Arról, hogy TÉGED a nagy testvírt lásson hova "fejlődtél", szóval egy kissé (nem is kicsit) egómániás vagy!
Nem azt nézed, hogy NEKI jó legyen, és az ő szempontjait figyelembe veszed, hanem az a lényeg, hogy tapsikáljon a függöny mögött, és lássa a "sikereidet". Ez egyszerűen nevetséges.
Itt is lenézed szegény kisöcsédet, ráadásul értelme (összefüggése) sincs a mondanivalódnak:
"Neki a kerékpározás a hobbija, én énekelni tudok. Ebből is látszik a három év korkülönbség... "
Miből látszik a 3 év különbség? Abból, hogy te énekelsz, ő meg bicajozik? Nevetséges..
Egyébként mondd el ott az otthonban, hogy te igenis szeretnéd látni őt, és szeretnél vele időt tölteni, mert szükséged van rá, szereted. Már, ha tényleg igaz ez a része... csak akkor..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!