Miért ilyen velem a bátyám, mit tegyek?

Mindig is ő volt itthon a "kedvenc", a kitűnő tanuló, az okos, a rendes. Állandóan atyáskodni akart felettem, folyton számon kérte, hogy mikor, kivel, hova megyek, beszólogatott, hogy miért nem tanulok, pedig többre lennék képes, így semmire nem fogom vinni, stb. És ez csak rosszabb lett, mikor őfelségét fölvették a rendészeti suliba, addig is el volt szállva magától, de onnantól kezdve, csak még jobban, már volt, hogy szó szerint szobafogságot akart adni nekem, mert szerinte olyan "rossz társaságba keveredtem, és a jegyeim romlottak". De még ez is hagyján volt, a mostani helyzethez képest, ugyanis miután őfelsége végzett a sulival, föl is vették dolgozni, és most annyira el van telve magától, hogy ő rendőr lett, mintha a világ irányítását bízták volna rá. Itthon meg a helyzet csak még rosszabb lett, mikor megtudta, hogy bukásra állok több tantárgyból, szó szerint leült velem tanulni, és még KI IS KÉRDEZTE az anyagot. Addig nem mehettem el, amíg kívülről nem fújtam az egész leckét. Meg kiselőadásokat tart nekem, hogy vigyázzak a szórakozóhelyeken, mert akármit belerakhatnak az italomba, aztán betuszkolnak a kocsiba, és hatan, heten megerőszakolnak. Meg még példákat is mond, hogy a pont most volt egy hasonló eset, (persze, mindig pont akkor van egy hasonló eset) a lányt többen megerőszakolták, és nem is emlékezett semmire. Meg mikor anyu éjszakás, őt kell hívnom, és tőle kell engedélyt kérnem, ha 7 után még lent akarok maradni a haverokkal. És ez még semmi, még tudnék mesélni.... El tudjátok képzelni ez milyen bosszantó? Úgy viselkedik, mintha az apám lenne, anyu pedig természetesen mindig őt védi, mindig neki ad igazat.

Valaki tudna tanácsot adni, hogy mit csináljak, hogy ne parancsolgasson, és ne viselkedjen úgy, mintha ő lenne az apám?

(Bocsánat, ha sokat írtam, de ez most így kijött belőlem.)

L/18