Kezd elegem lenni a családomból. Érdemes ezek után ezt még erőltetni?
Az előzmények röviden:
19 éves fejjel menekültem el anyámtól. Akkor - szimplán azért, mert el mertem költözni -, kitagadott.
Sok éven át nem beszéltünk egyáltalán, elhülyítette a testvéreimet is, míg végül húgomnak sikerült nagyjából helyreállítania a családi békét. Úgy tűnt, pár fokkal enyhébb az őrület arrafelé azóta.
Nem sokáig tartott az örömöm. A két legidősebb nővérem egy idő után csak akkor keresett, ha kellett nekik valami, pár alkalommal nem értem rá ugrani, azóta egyáltalán nem beszélnek velem (ők soha nem ajánlottak fel semmilyen segítséget).
Anyám megsértődött valamin - fogalmam sincs, hogy min, ugyanis ahelyett, hogy elmondta volna a problémáit, egyszerűen berekesztette a telefonos kapcsolattartást -, hónapok óta kétszer ha hallottam bármit felőle, csupán egy-egy facebookos köszöntést kaptam.
Előtte napi szinten hívogatott a bajaival, többször hívott le, hogy segítsek ebben-abban, vagy hogy ne legyen egyedül.
Az öcsém az egyetlen, akivel minden oké. Kölcsönösen segítünk egymásnak, elbeszélgetünk, viszonylag sűrűn találkozunk... és itt jön, ami betette a kaput.
A húgom sokáig engem keresett fel minden gondjával. Miután barátja lett, anyánk ugyanazt a lelki terrort alkalmazta nála, mint nálam, így szorongásos, pánikbeteg lett.
Naponta hívott fel zokogva, rengeteget segítettem neki.
Több alkalommal váltottam ki neki gyógyszert, hívtam ide-oda hogy kimozduljon kicsit, kísérgettem, ha nem tudott egyedül elmenni valahova...
Mióta rendeződött a helyzete, ő sem keres. Egyáltalán.
Annyit kértem tőle most, hogy míg a nyáron 4 napra elutazunk a férjemmel, vigyázzon a macskáinkra. Annyi volt rá a válasz, hogy nem tud idejönni, mert mostmár a barátjával lakik.
Agyam eldobom. Én meg a férjemmel élek, mégis le tudtam cuccolni hozzájuk múlt nyáron egy egész hétre egyedül, hogy a kutyával foglalkozzak...
Hál' Istennek az öcsém ezt is elvállalta.
Elegem van. De tényleg.
Ti ezek után erőltetnétek még bárkivel bármilyen kapcsolattartást? Az öcsémen kívül természetesen.
válasza:
válasza:Függetlenül az előzményektől:
Én nem költöznék valaki házába azért, hogy az állatait etessem és pesztráljam. Családtagéba se. Számomra furcsa, hogy otthagytad a férjed egy hétre a kutya miatt...
A macskák meg bonyolultabb eset, de mivel ti vállaltatok 4 macskát, és nyaralást, ezért nektek kell ezt megoldani. Szerintem alaptalanul sértődsz meg, hogy a húgod nem ugrik a 4 macskához.
A helyedben nem ez alapján ítélném meg, hogy a húgod melletted van-e, hanem mondjuk az alapján, hogyha beteg vagy, elvisz-e orvoshoz, segít-e, stb. Tehát, mondjuk ha valódi probléma áll fenn... Miért vállaltatok ennyi állatot, ha nem tudtok tőlük nyaralni menni? Miért nem helyezitek állathotelbe? Miért nem barátkoztok más macskaimádókkal, akik segítenek...? Ez teljesen saját probléma, szerintem semmi köze a családhoz, és senkit nem kötelezhetsz arra, hogy négy napig nálad éljen az állataid miatt, pusztán mert a rokonod. Majd máskor nem vállalod az ő kutyáját, és kész. Attól még tarthatod vele a kapcsolatot... Ennyiért kapcsolatot megszakítani kissé meredek...
Te jó ég, hol írtam én 4 macskát? :D
Összesen 2 van.
Családban tudtommal szokás másnak segíteni, és attól még, hogy másnál nem szokás figyelni a lakásra/állatokra, nem jelenti azt, hogy nem normális dolog.
A húgom semmiben nem segített eddig. Nem jött el velem sehova, nem intézett nekem semmit, és nem fizetett semmit.
Én folyamatosan mentem érte, fizettem neki ezerféle dolgot, holott mi sem vagyunk annyira eleresztve azért. Szimplán törődésből.
Soha nem kértem tőle, hogy bármilyen módon viszonozza, összesen ennyi szívességet szerettem volna most cserébe: hogy jöjjön el a kényelmes lakásunkba, ahol azt csinál, amit akar, teljes felszereltséggel, egy tizest is itthagytam volna neki.
Még csak elvárásaim sincsenek, az öcsémnek azt is megengedtem hogy csajt hozzon fel/bulit tartson, amíg nem okoz károkat.
Mondhatni, a húgomnak is nyaralás lett volna. Akár a pasiját is áthozhatta volna, mert most anyóséknál laknak, az meg minden, csak nem kényelmes.
De ezt már nem tudtam elmondani neki, ugyanis annyi volt az indoka, hogy már a barátjával lakik. Punktum.
Még jó, hogy kiakadtam.
Itthon dolgozom, a macskák megszokták, hogy mindig mellettük vagyok, már akkor sírnak az ajtóban, ha a boltba lemegyek. Az is elég trauma lesz nekik, hogy elmegyek itthonról, nem fogom még idegen helyre elhurcolászni őket. A szállodába pedig sajnos macskát nem engednek, de mire vannak a rokonok, ugye :)
Hát arra, hogy leszarják az embert!
Egyébként ha ez megnyugtat, én nem szeretném egyáltalán itthagyni őket, nem szívesen megyek, a férjem viszont annyit dolgozik, hogy leszakad a feje.
Már csak őt sem küldöm el egyedül :)
Bár - köszönöm a válszokat -, most belegondolva tárgytalan a kérdés.
Ugyan én úgy éreztem, hogy a bajban közelebb kerültünk egymáshoz, jobban belegondolva sosem beszélgettünk úgy egy igazit a húgommal, mindig csak akkor keresett, amikor éppen valami problémája volt, amikor valakinek ki kellett sírnia magát a telefonba.
Olyankor biztos nem értek rá a barátnői.
Ilyen tekintetben jogos, hogy ennyit se várhatok el tőle.
köszönöm, most már átláttam, lehiggadtam.
Az a baj, hogy mindig magamból indulok ki, túlságosan segítőkész vagyok.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!