Úgy érzem, hogy ki vagyok szorítva a családomból. Mit tegyek?

17 éves lány vagyok.

A családom kissé nehézkesen él. Van egy bátyám (26 éves) és egy öcsém (4 éves).

Van egy párkapcsolatom is, 2 éve (3 év korkülönbséggel).

Tanulmányi teljesítményem 4 - 4,5 szinten vannak átlagosan, de az utóbbi időben romlottak a jegyeim, stresszes lettem és az orvos nyugtatóra fogott.

Legnagyobb problémám az, hogy testvér bátyámnak szintén 2 éve vagy egy párkapcsolata (8 év korkülönbséggel) és az ő barátnője folyamatosan belekotnyeleskedik a családunk életébe. Egymás ellen fordít bennünket és ez nagyon rosszul esik.

Mióta egy párt alkotnak a családi kapcsolataink nem valami felhőtlenek.

Édesanyám merőben támogatja kapcsolatukat, viszont a lány mindenféle furcsa és legfőképpen hamis dolgokkal illet meg engem is, édesanyám természetesen hisz neki és egyre jobban kezdi velem éreztetni, hogy menjek el innen. Egyszer azt mondta nekem, hogy a "menyét" sokkalinkább annyira szereti lányaként, mint engem.

Ez nekem végtelenül rosszul esik és folyamatosan próbálok vele beszélgetni, hogy mi a baj velem. És ha úgy nézzük az egész családdal ugyenezt csinálja, minden nem igaz dolgot elhitet, hogy engem lejárasson és ezt már mindenki elhiszi neki és már lassan senkivel nem tudom megbeszélni a problémáimat, senki nem.hallgat meg, és mindig azon vagyok és leszek, hogy segítsek, bármi problémájuk van.

Sajnos egyre jobban úgy érzem, ez nem ér semmit. Legjobb barátnőmet is ellenem fordította.

Édesanyám egyre kevesebb pénzt ad nekem ennivalóra, osztálypénzt is mindig utólag küldeti be velem, nagy nagy unszolásokra; nem rég volt karácsony: a bátyámnak ruhát, kormányhouzatot vett, öcsém játékokat kapott, de én nem szoktam kapni semmit, ha kapok is általában a kajapénzemből vonja az árát.

Szeretnék továbbtanulni főiskolán/egyetemen, de attól tartok nem fog sikerülni, ugyanis kijelentette, hogy az én szórakozásomat nem fogja finanszírozni és nem is akarja.

Ruháimat felét kinőttem, de még mindig ezeket hordom, mert amikor ruhára kérek max. 2000Ft-t mindig azt mondják, hogy menjek dolgozni, közben mikor dolgozni szeretnék menni, nem engednek el sehova. Azt mondják mondig, hogy maradjak itthon öcsémmel, vigyázzak rá (ő 4 éves), de dolgozni nem.mehetek, mert ha megyek, akkor költözhetek.

Nagyon ritkát eljárok a barátomékhoz. Velúk valahogy kicsit jobban érzem magam, nem beszélem ki nekik a problémáimat, de mindig látják, hogy valami nincs rendben.

Úgy bánnak velem, akár a saját lányuk lennék. Van, hogy megölelnek és azt mondják, bármi baj van, szóljak nekik, ők majd segítenek...de nem akarom őket ilyennel terhelni.

A családomat nagyon de nagyon szeretem, de fogalmam nincs mit tegyek.

Teljesen kiszorítva érzem magam.

Mit kellene tennem? Mi velem a gond?

Kérem, segítsen valaki.