Mit tegyek, ha kiidegel a testverem az allando okoskodasaval?

Egyszerűen mondd el neki szépen, nyugodtan hogy mit érzel a viselkedésével kapcsolatban. Azzal hogy okos egy ember sosincs baj, de azzal, hogy kérkedik vele csak magát tünteti fel rossz színben.

Hiába érdekes és értékes a tudása, ha ezzel még pénzt is keres pláne jó, de az embereket van, hogy nem érdekli az adott téma, nem azért mert tudatlan, hanem mert a saját gondjait, dolgait is nehezen jegyzi meg.

Valahogy fogalmazd meg neki ezt, és mondd el.

Valahol meg tudom érteni a nővéredet is. Ifjabb koromban én is ilyen voltam. Nagyon szerettem olvasni, meg is jegyeztem, amit olvastam, így már általánosban sokkal nagyobb lexikális tudásom volt, mint az osztálytársaimnak, családomnak, de még némely tanáromnak is (bizonyos területen). Ugyanakkor nem tudtam senkivel sem beszélgetni ezekről a dolgokról, nem tudtam senkivel megbeszélni, ha valami érdekeset olvastam, mert senki rajtam kívül nem tudott róluk, nem ismerte, de legfőképpen nem is érdekelt senkit, és főleg gyerekként ez sokszor nagyon bántott. Pedig nem kérkedni akartam a tudásommal, egyszerűen csak jó érzés volt, hogy "én még ezt is tudom!"

Aztán igazából egyetemi éveim alatt nőtt be a fejem lágya annyira, hogy megértsem: még nagyon, nagyon keveset tudok a világról, az életről, de legfőképpen, hogy a lexikális tudás ugyan jó és hasznos, kell ahhoz, hogy az ember a világban tájékozódni tudjon, de önmagában nem túl nagy érték. Amit Pocahontas is énekel a mesefilmben: "De a tudás nem ér fel a bölcsességgel!"

Mára pedig már rengeteget felejtettem... Nemrég elkezdtem gondolkodni biciklizés közben, hogy hogy is vannak Magyarország megyéi, melyiknek melyik város a székhelye meg ilyenek, és már nem tudtam mindet fejből! Ezt azért már szégyelltem, és megtanultam újra, de egyébként ma már erősen megkopott a hajdani olvasottságom.

1-es, tényleg nem tudsz értelmezni, és feleslegesen bahogatod a kérdezőt.

Kérdező: mondd meg neki, hogy örülsz, amiért okos, de nem kell felvágni vele, mert az viszont gáz, és elmarja maga mellől az embereket. A kioktatást, hüyénel nézést kevesen tűrik, hosszútávon meg senki.

Nekem is volt ilyen barátnőm, és egy idő után már rhadtul zavart a folytonos okoskodása. Mikor meguntam, kifakadtam neki, hogy állítson már magán, és ne legyen ennyire eltelve a tudásától. Az addigi szép szó nem, de az a ráförmedés használt, és visszafogta magát.

De akad, akinek mondhatsz bármit, mostohaanyám állandóan villog a tudásával - meg mellette sok ostobasággal -, hiába szóltak már neki ezren, nem érdekli.

Egy barátja sincs, és családi eseményen inkább hozzá sem szólunk, csak maradjon csendben.

Lehet, ez neki valami válaszreakciója, amúgy én is szeretek beszélni sok mindenről, de nem azért, hogy érezzék a körülöttem lévők, milyen marha okos vagyok. Egyáltalán nem.

Főleg azokat idegesíti ez nagyon, akiknek hatalmas az egója valamitől, ugyanakkor nem tudnak hozzászólni a témához.

Mond meg neki, hogy ez idegesít téged, ő valószínű megsértődik, és nem nagyon fog már veled úgy kommunikálni.