Unokatestvérem nagyon félénk, hogyan segíthetek neki?

Magamra ismertem (szinte), de sajnos nem tudok semmi hasznosat mondani. Addig amíg azt látja, hogy te más vagy és nem olyan mint ő, addig azt fogja gondolni, hogy nem érted/értheted meg a gondjait, illetve nem tudod átérezni és empátiát mutatni.. (és ez sajnos sokszor igaz is szokott lenni)

Ne kérdezgesd olyan dolgokról amik bármennyire is kínosak lehetnek neki (suli, párkapcsolat stb.) mert én az ilyen kérdésekre leszek a legidegesebb, meg ha arról faggatnak, hogy miért nem vagyok nyitottabb. Az ilyen emberek is tudnak életvidámak és nyitottak lenni, de ez általában olyan ember előtt megy akik rokonlelkek. 21/F

Ismerős a helyzet. Még mindig félénk vagyok emberek között és van valami félelmem a telefonoktól is, de már sokkal jobb a helyzet.

Én akkor változtam sokat, amikor sulit váltottam, mert eldöntöttem, h azok a bizonyos személyek közé nem megyek be. Az új iskolámban láttam, h elismernek, tisztelnek, mint művész és személy...otthon még mindig én vagyok a fekete bárány persze. A probléma az, h szerintem nincs komfortzónája. A családja dícsérte, biztatta valamiben? Nekem ez egy fontos tényező volt. Jelentéktelennek tartottam magam. Azt hittem, h mindenki másnak aranyélete van stb. Plusz nálam az is nehezítette a dolgot, h meleg vagyok és ezt se tudtam elfogadni.

Fontos lenne tudatni vele, h ő fontos. Lehet ő is egy művészlélek, mármint eléggé érzelmesnek tűnik. A munka elveszi az ember figyelmét arról, hogy szomorú, magányos. Nem fizikai munkára gondoltam, de szerintem rajzolhatna vagy írhatna. Akár absztrakt dolgokat. Lehet sokkoló dolgok születnek, de legalább kpes lesz tudatni a világgal, h valami baja van. Szerintem rajtam is látszik, h nem vagyok a szavak embere, de amikor rajzolok, otthon vagyok:)

Lehet olvasnia kellene, hogy lássa, mennyi nagy embernek törékeny a szíve. "Szeretném, ha szeretnének"

Ha gondolod(és ő is), akkor leveleznék vele. Az emberek idegeneknek alapvetően könnyebben megnyílnak bizonyos dolgokban, mert nincs igazán következmény plusz nem kellene se személyesen beszélnie velem se felvennie a telefont, plusz egy cipőben járunk.:D Ha gondolod, írj privit!:)

19/f

én is hasonló vagyok. bár azért egy telefonhívástól nem csinálom össze magam:D csak nagyobb családi eseményeken nem igazán szoktam megszólalni. nagy hangú rokonaim vannak, mindig beszélnek valamiről. én ezekből eléggé kimaradok, van,hogy hozzá sem tudok szólni, vagy nem is akarok.

egy baráti társaságban jobban meg tudok nyílni.

szerintem próbálj kettesben beszélgetni vele, lehet úgy jobban szóra bírod:)