Tesómmal egy szobában vagyunk. Hogy tehetném elviselhetőbbé?

Azért azt fontos tisztázni, hogy régen sem jókedvükből voltak az emberek öten-hatan egymás hegyén hátán egy szobában és az a család, aki megtehette nem zárt össze x gyereket csak úgy. Mindenkinek kell egy zug, ahova elvonulhat, főleg, hogy lassan felnőtt vagy. A húgod nem tízen évvel fiatalabb, de kamaszkorban ez a pár is sokat számít, nagy az eltérés minden téren. Viszont ha a húgod ilyen agresszívan reagál mindenre és tojáshéjjal a seggén ennyire nagy a hangja, a helyedben én is ugyanígy reagálnék minden megmozdulására, amíg rendet nem tanul. Kénytelenek vagytok alkalmazkodni egymáshoz. Ha a szüleiddel nem tudsz beszélni és nem hajlandóak akárcsak egy gipszkartonfalra beruházni, miközben (a leírtak alapján) minden másra van pénz, én kidobálnám a rendetlen fél cuccait a szobából, ha nem lehet mással rá hatni, ha a barátnői átjönnének, őket költöztetném ki, nem vagy köteles őket sem elviselni, ha nem tud szépen megkérni rá, hogy 1-2 órára hagyd őket magukra, csak kitoloncol. A pihenéshez, tanuláshoz, mindenhez pont ugyanannyi jogod van, mint neki. A helyedben szereznék magamnak egy matracot, az is jobb, mint egy állandóan kapálózó testvérrel aludni. A szüleid így, hogy hagyod magad minden téren (nagyon így tűnik), nem fognak lépni, ha kérésre eddig sem ment. Előbb-utóbb megunják a húgod kitöréseit, amik várhatóak, ha ezeket a tanácsokat megfogadod és a testvérednek sem lesz már kényelmes ez a felállás. Ha pedig továbbtanulsz és kollégiumba kerülsz, akkor a szobatárs is a te korosztályodból lesz, hasonló igényekkel és ha kicsit is igényes, nem fogja a szennyesét, dolgait ideoda hajigálni egy random ember előtt. Sok szerencsét.