Hogyan tudnék segíteni a bátyámnak?
A bátyám 30 már elmúlt,én vagyok a húga,23 éves vagyok.Bár ugyanaz a 2 szülő nevelt fel minket,mégis teljesen másmilyenek vagyunk.Emiatt a kapcsolatunk is nem a legjobb.Szoktunk beszélgetni,de csak ilyen alap dolgokról,lelkizni vagy komolyabb témákról nem szoktunk,ahogy a családban sem esik szó ilyenekről.A probléma az,hogy ő még mindig itthon él.Nem rég fejezte be az egyetemet,2 diplomája is van,a szakmájában nagyon sikerek,okos,ért hozzá,viszont munkája még mindig nincs.Szeretne is dolgozni,meg nem is.Azt látom rajta,hogy fél felnőni.Az igazság az,hogy anya nagyon sok mindent megtett/tesz neki,olyanokat amiket 30 felül már nagyon nem kellene.Még sosem volt párkapcsolata,nem igazán van önbizalma,nem magabiztos,igazából nőkkel semmilyen kapcsolata nem volt még.
A szüleink sem szentek.Úgy látom hogy nála gyerekkorban tört meg "valami".Szerintem innen ered a probléma,mint oly sok más embernél,akik aztán később függőkké válnak.
Édesapánk nem egy minta apa.Nem igazán tudta hogy is kell szeretni,nevelni egy gyereket,sokszor le voltunk hülyézve kiskorunkban,bátyám sokszor el lett zavarva amikor apa dolgozott és segíteni akart neki,hogy "te ehhez úgysem értesz,nem tudod megcsinálni".Én ezeken túl tudtam lépni (ha nem is teljesen),de egy fiúnak az apukája véleménye nagyon fontos,és hogy ő legyen a példaképe.Nálunk ez sajnos nem volt a legjobb.Bátyám mai napig harcol apa elismeréséért.Ő pedig nem az a fajta ember aki kimutatná az érzelmeit.Mostanra sajnos elég mogorva ember lett.Édesanyám pedig csak tűr.
Mint írtam fentebb,sose volt túl jó a kapcsolatunk.Ez inkább az utóbbi 5-8 évben romlott meg,amióta én is kezdek felnőni.Amikor kicsi voltam még nagyon jól el tudtunk játszani,hülyéskedni.Testvéremnek kicsit nehéz a természete is,próbálok nagy türelemmel lenni felé,de van amikor nálam is elfogy.
Depresszióval is küzdött,járt pszichológushoz,pszichiáterhez is,szedett gyógyszereket is.De ezek az alapvető problémára nem jelentenek megoldást.
(Mielőtt valaki ízt írná hogy meleg,nem,nem az,érdeklik a lányok,csak fél.)
Nagyon bunkónak fogok tűnni,de egyszer eljön az az idő amikor már a szüleink nem lesznek,és azon gondolkozom akkor mi lesz vele?Ha nekem már családom lesz?
Szeretnék neki segíteni,de fogalmam sincs hogyan tegyem.
Nagyon el vagyok keseredve. :(
válasza:Erősen hangzik, de nem kell vele foglalkoznod. Nem fogyatékkal élő, nem beteg, nem kell ápolni, tehát nem a te problémád lesz, ha a szüleitek meghalnak. Úgyhogy ettől ne félj.
Mondjuk nekem furcsa az a rész, hogy el tudott végezni 2 egyetemet, "sikeres a szakmájában", de hogy, ha nincs munkája? 2 diplomával nem hiszem, hogy nagyon nehezére esne az elhelyezkedés, így ha nem teszi, az megintcsak az ő nemtörődömsége.
Nagyon nem tudsz tenni semmit érte, szakemberre van szükség, de ez megintcsak az ő döntése kell, hogy legyen. Amíg neki ez a helyzet jó, nem akar tenni a változásért, addig nem lesz változás sem.
válasza:Nem tudsz tenni semmit. Ez is csunyan fog hangzani a de a tobbseg addig nem valtoztat semmit amig nincs a melyponton. Amikor mar elviselhetetlen az elete akkor vagy osszeszedi magat, vagy vegleg feladja.
Akinek a pszichatrian nem tudnak segiteni egyszeruen nem akarja. (vagy nincsenek meg a kepessegei)
válasza:Csatlakozom 1-hez, szerintem sem kell vele foglalkoznod.
Az biztos, hogy ha apukátok nem ismerte el, ill. elzavarta, mikor segíteni akart kicsi korában, akkor apukád (hogy NAGYON tapintatosan fogalmazzak) rettenetes rosszul vizsgázott apaként. De két diploma és pszichológusok, pszichiáterek után neki is lehetne annyi esze, hogy neki kéne rendbe tennie az életét, nem a semmivel eltöltenie. Nem tudom, pszichológushoz mennyi ideig járt, és mennyire sikerült az alapprobléma felé elindulni. Esetleg, ha panaszkodik az életére, akkor biztasd, hogy forduljon újra pszichológushoz, magánrendelésben és hozza rendbe azt, amit kiskorában apukád elrontott (anyukád csöndes asszisztálása mellett).
A magánrendeléshez persze pénz kell. A pénzhez meg dolgozni. Talán itt kéne a megoldást kezdeni. Ha egy munkahelyen sikeres, akkor önbizalma is több lesz, mintha csak otthon rágja magát.
Ha szüleitek haláláig nem változik meg, akkor majd a kényszer (=nem lesz, aki eltartsa) felnőttet fog belőle faragni. Arra vigyázz, hogy anyagilag akkor se segítsd, csak biztatással, jó szóval.
válasza:2 negatív végkifejlet is kijöhet az egészből:
1. kiakad, hogy egy megoldandó problémának látod, anyáskodni akarsz fölötte (én kiakadnék)
2. egyértelműen nem tudott leválni az anyjáról, most akkor rád fogja testálni minden problémáját és majd anyukátok helyett te próbálsz mindent megoldani, azaz megintcsak nem lesz soha életképes.
Rá kell tudnod hagyni.
válasza:Én 27 éves vagyok.
Én sem dolgoztam még soha.
És jelenleg nem is látok kiutat.
Több mentális betegségem is van,ami munkaképtelenné tesz.
Habár van diplomám,nem megyek vele semmire.
Az én szüleim is már 50-es éveikben járnak.
Sajnos egyre jobban félek attól a naptól,amikor választanom kell majd a szenvedés és az öngyilkosság között.
Én ha egészséges lennék biztos elköltőznék bármi áron.
Egy nap lehet,hogy be fog kattanni,összepakol és lelép.
A szülőknek való bizonyítás elég komoly dolog.
Sajnos függ a szüleidtől,nem csak anyagi szempontból,hanem mentálisan is.Nem alakult ki benne a felnőtt önkép.
Az is lehet,hogy emiatt szorong.
Az a baj,hogy az ilyen embernél nem csak helyrajzi kérdé ez.Ha elköltözne messzire,akkor is folyton a szüleinek akarnak megfelelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!