Hogy lehet feldolgozni, hogy testvérem kiköltözik USA-ba?

Nem tudsz mit tenni, ott van vele a párja, neki már a csaj a / vagy a fiú a családja. Énis kimegyek jövőre, már bocs, de hülye az aki itt marad szinte ingyen robotolni.

Ha rákap az ízére, hogy kevesebb az adó, stb, nem is fog visszajönni, ha ott kinn kevesebb munkával 5x annyit keres. Szóval bármilyen szomorú is, te nem tehetsz semmit, az ő élete, had csinálja azt amit jónak lát.

"Ez szinte olyan, mintha elvesztettük volna."... persze, hisz ez tökéletesen ugyan olyan, mintha kínok között meghalt volna és ti a temetésén sirattátok... ja... nem.... hisz boldogan és egészségesen él egy kulturált városban!

Örüljetek hogy kapott normális munkát és ne egy olyan dologra hasonlítsd amit kb senkinek se kéne átélnie!

Mit kell ezen feldolgozni? Miért veszítenétek el?

Örüljetek a sikerének! Ne hátráltassátok a nyavalygásotokkal!

Ti meg mehettek majd hozzá látogatóba :) És ő is jöhet haza.

Nekünk is él Kanadában, USA-ban, de még Dél-Amerikában is rokonunk, ismerősünk. Járnak haza évente, vagy az itthoniak mennek ki hozzájuk.

Semmit nem kell ezen feldolgozni. Örüljetek a sikerének, és támogassátok.

Telefon van, internet van, sőt, a repülőjegyet is feltalálták már, hogy néhanapján találkozhassatok.

Mire fel ez a nagy gyász?

Szerintem meg meg lehet érteni a kérdezőt is.

Én is külföldön élek, de 1 óra repülőútra. Bármikor láthatom a családom így, és gyakran találkozunk is.

Ha Amerikába költözik az ember, borítékolható, hogy évi 1-2 találkánál több nem lesz. A szívem szakadna meg, ha csak ennyit láthatnám a testvérem. Nem azért, mert ő irigy lenne vagy én vagy nem örülnénk egymás sikereinek, hanem mert SZERETJÜK egymást, és nem bírnám ki, ha nem láthatnám kb. havonta legalább. A szüleimről nem is beszélve.