Gondot okoz a nővérem és köztem lévő anyagi különbség, hogy oldjam meg a problémát?

A probléma a kettőnk közti nagy anyagi különbség amit ő valahogy nem fog fel.

Sokszor hív, hogy menjek el vele shoppingolni. Aztán ez abból áll, hogy járjuk a drága butikokat ő megveszi ami neki tetszik. Alkalmanként több százezer forintot elköltve én meg csak tátom a szám és üres kézzel jövök ki mert nekem nem telik ilyesmikre. Maximum 1-2 olcsóbb cuccot tudok venni. Neki meg a nap végére tele van a kocsijának a csomagtartója. Nagyon szívfájdító és irigységre okot adó dolog ez. Egyszerűen rossz érzés, hogy ő megveheti a csuda jó cuccokat én meg csak megnézhetem őket. Ő meg valahogy nem érti meg ezt, hogy nekem ezekre nem telik. Sokszor mondja, hogy próbáljam fel ez meg azt, tuti jól állna nekem meg stb. Mintha ugyanolyan anyagi helyzetbe lennék mint ő. Pedig pontosan tisztában van vele, hogy nem. Csak ez neki valahogy olyan természetes dolog, hogy megvehet drága holmikat.

Én nem szeretnék vele rosszban lenni, mert nagyon szeretem. Meg amúgy tök jól megvagyunk csak ezekben a vásárlásokban ne kellene asszisztálni. Néha kilehet alóla bújni azzal, hogy nem érek rá, de mindig nem. Mondtam már neki kerek-perec, hogy nekem nem telik ilyenekre és erre csak olyanokat mondott, hogy azért néha csak belefér, meg ne mondjam már, meg szoktak lenni tök jó akciók meg stb. Szóval valahogy tényleg nem fogja fel, hogy tök más anyagi helyzetben vagyunk. Pedig amúgy nem hülye, de ez nem jut el a tudatáig.

Az én pénztárcámnak megfelelő boltokba meg nem nagyon akar bejönni. Ha meg véletlen meg bejön és én ott nézek valamit akkor meg csak fikázza, hogy tiszta gagyi meg nehogy megvegyem, gyerünk át inkább ide meg oda.

Szóval mit kezdjek ezzel a helyzettel? Vagy hogy tudatosítsam benne, hogy nekem ez nem túl jó dolog?