Mit tegyek, ha nem szeretem az 1 eves hugomat?

Semmi baj, ez egy normális reakció, mivel elég nagy a korkülönbség főleg ha eddig te voltál a család szemefénye. Pláne, ha fiú is vagy, bár a nemed nem írtad.

Ez változni fog, ha majd jön-megy, mondja a neved, oda szalad, megölel stb.

azért ez így tényleg nem normális.. nekem is pont 13 évesen volt egy 1 éves tesóm,és én rajongásig szerettem őt.és a szoptatáson kívűl mindent megcsináltam körülötte ha úgy adódott.

Azt még megértem hogy van aki ilyen kicsivel nem tud mit kezdeni..-de hogy ennyire nem érezz semmit iránta,az nagyon fura. Valami lelki oka biztos van..

Amikor kicsi voltál édesanyád ugyanezeken a dolgokon végig ment, és biztos vagyok benne, hogy rengeteg éjszakát át sírt miattad, azért, hogy neked biztosan a legjobbat adja-e. Te is ugyanúgy bekakáltál, buktál, kipisiltél a pelenkából. Egy csomószor felöltöztetett, takarította utánad az ételt a földről, mire megtanultál enni rendesen. Ez az élet rendje. A testvéred még kicsi, szüksége van arra, hogy odafigyeljenek rá, hogy segítsék őt a nap 24 órájában. Így lesz belőle olyan okos gyerek, mint amilyen most te vagy. Segíts anyukádnak a testvér körüli teendőkben, nagy szüksége van rá hidd el. Te még most nem látod, hogy mennyi mindenre jó egy testvér. Viszont nem lesz örökké olyan kicsi, esetlen, bajos, értelmileg és érzelmileg is nagyon sokat fog még változni. Egyszer te leszel majd az Ő HŐSE! Mutass példát számára, téged követ, téged utánoz, szorosan fog hozzád kötődni és ha hagyod, hogy beférkőzzön egyszer a szívedbe, soha többet nem fogod tudni őt elengedni. Csak bízz a szavaimban.

Anyukádnak ahogy Te is, Ő is egy kis csoda. A szülők életében ez az apró kor az ami olyan hamar elmúlik. Gondolj bele mi az a 2-3 év a te 13 évedhez képest? Semmi... és ebből még mennyit töltenek bosszankodással, pelenkacserével, stb. Így neked hosszúnak tűnik, de amit igazán ki lehet élvezni a pici babák jelenlétéből az napközben csak pár óra, így a 3 év alatt ez nagyon kevés. Tudom furcsa az élet, de azért próbáld megérteni, elfogadni. Később biztosan sokkal jobb lesz és a szüleid is nagyon büszkék lesznek rád. Hosszú út áll még előtted a felnőtté válásig, ez a feladat is hozzá fog segíteni téged az érett, komoly gondolkodáshoz amire felnőttként majd rengeteg szükséged lesz, hogy megálld a helyed a párkapcsolatodban, a munkahelyen és később majd szülőként. Egyszer belőled is anya lesz és akkor fogod majd igazán megérteni ezeket a sorokat, addig csak próbáld meg elfogadni ;)