Hogyan lépjek túl azon, amit a nővérem mondott?

40 éves matrónára azért ne mondjunk olyanokat, hogy fiatal.

Saját gyerek még lehet elméletben, de ahhoz párt is kell találni, és az sem úgy megy jobb helyeken, hogy 2 hét múlva gyerek, de amilyen siránkozós lehet az illető, nem hiszem, hogy valaha is köze lesz bármiféle családhoz.

40 vagyok, nem matróna, terhes. Mindig engem tartottak szebbnek, okosabbnak, stb. Megis a húgom ment férjhez már 7 éve, és lett két gyereke, saját házuk. Mi meg albérletben.

Megsem jutott soha eszembe, amit a tesód mondott neked. Rajottem, hogy bennem az ok, és évekig dolgoztam azon, hogy megoldjam a gondjaimat. A szépség nagyon szubjektív dolog szerintem. És én megvarnam, míg bocsánatot ker.

Én nem keresném a társaságát, majd keres ő, ha esetleg bocsánatot akar kérni, mert kijózanodva rájön, hogy mekkora tapló volt. Bár, végtére is, legalább komiszodta, amit eddig csak gondolt rólad, igazi álomtestvér...Magyarul nem érdemled meg sem a férjed, sem a gyerekedet, mert te ronda vagy és buta, és mindez neki járna, nem neked. Hát szép...Más emberekről is így gondolkodik, ez a viselkedést sugározza? Mert akkor nem csoda, hogy hosszú távon nem kell a kutyának sem.

Tényleg pszichológus lenne a megoldás mert kötve hiszem hogy ebben a nagy finomkodásos világban ha eddig nem vágta a fejéhez senki a siránkozásait megunva, hogy a megkeseredettség kiül rá, a beképzeltség, a másokat lenéző magatartása, a valószínűleg összeférhetetlen természete az akadálya annak, hogy neki is legyen társa, akkor ezután se fogja senki.

Tudjátok, nagyon sztereotípen női dolog, ez az "addig nem beszélek veled, amíg...".

Nő vagyok, higgyétek el, ez kevés esetben büntetés. Egy olyan világban pedig, ahol lenézik azt, aki beismeri a gyengeségét, nem fog olyan könnyen kimondani, hogy sajnálja.

Előbb te mondd meg neki, hogy rosszul esett, és onnantól az ő döntése, hogy mit tesz. Bár továbbra is az a véleményem, hogy ha ő vágyik mindezekre, akkor irigységből mondta, és én inkább örülnék, hogy irigyel. A férjed szeret, tudja, hogy nem "hálóztad be", te is tudod, boldogok vagytok, ő magányos. Ki a vesztes itt?

Nem arról van szó, hogy keresse a társaságát. Mondja el neki, hogy ez bántotta. Ennyi. Ha ezt nem teszi meg, a tesó simán eljátszhatja, hogy semmi nem történt.

Ez nem békülés vagy gyengeség. Elmondod, hogy megbántott. Onnantól tudod, hogy hányadán állsz vele. Ha bocsánatot kér, ha nem, tudod, hogy mi a helyzet.

De így gondolhatja azt is, hogy á, meg sem említették, részeg is voltam, biztos megbocsátottak. Ha csak passzív-agresszívoskodik, soha nem fog kiderülni, hogy ez fájt neki.

Senki nem gondolatolvasó. Szembesíteni kell vele, hogy mit tett, nem karba tett kézzel, felhúzott orrocskával várni a bocsánatot.

A véleményemet már sokan leírták, felesleges ezen megharagudni, bár írtad is, hogy nem az bánt, hogy csúnyának vagy butának nevezett.

Az a része meg, hogy a férjedet manipuláltad volna, hogy elvegyen, azon végképp felesleges megsértődni, hiszen te tudod, hogy nem és a férjed is tudja, hogy önszántából vett el feleségül vagy sem.

Az hogy bárki más mit gondol erről, teljesen lényegtelen.

Élvezd az életedet, hogy van családod, gyereked és megadatott neked az, hogy megtaláld a párodat is. Ez nem olyan könnyű feladat, azért valljuk be.

Sajnálom a testvéredet, bizonyára ő is hibás abban, hogy nem sikerült megállapodnia, de azért a férfiak közül is kiválogatni az igazi kincseket nem könnyű feladat. Lehet, hogy egészen idáig nem sodorta össze vele az élet, lehet, hogy csak szerencsétlen. Lehetséges, hogy megállapodhatott volna egy félig meddig hozzá illő férfinél, aki veri, vagy alkoholista, vagy megcsalja. Na az se lett volna jobb, hiába szül neki gyereket is akár, akkor már lenne egy lelki nyomorék feleség és gyerek is.

Biztasd, hogy ne adja fel a keresést és még az örökbefogadás is ott van végső megoldásnak.