Gyűlölöm a bátyámat. Nem tudok így élni! Mit tegyek?

Én 13 éves fiú vagyok, a bátyám 17.

Pár éve még elfértünk egymás mellett, de 3 éve katasztrófa a helyzet. Folyamatosan cseszeget, azt hiszi ő mindent megtehet, de ha én például visszabeszélek neki, akkor már jön oda hozzám, megszorítja a kezem, és megfenyeget, hogy ha még egyszer beszólok neki, eltöri a kezem, 'átrendezi az arcom', stb.. De Ő persze azt mond nekem amit szeretne. És ha netán én akkor megint kimondom amit beszólásnak szántam neki (joggal), akkor elkezd ütni, lehúz a székről, belémrúg és satöbbi, és satöbbi.

Itt egy másik példa: 2 hete vett anyum ilyen szárított vöröshagymát, amit a bátyám úgy evett, hogy bekapta a poharat és öntötte a szájába. Én normálisan szóltam neki, hogy ne így egye, mert én nem szeretném ez után enni. (Most lehet azt mondani, hogy ettől mi bajom lesz, de már annyira undorodom az egész lényétől, hogy ezt már nem akarok tűrni.) Motyogott valamit, aztán tovább ette, ekkor kicsit nagyobb hangerővel szóltam neki, akkor belémkönyökölt. Én visszakönyököltem (sokkal gyengébben), erre megfogta a nyakam és megszorította.. Ezt anyum pont látta, mert a szobában gépezett, de ahelyett, hogy a tesómra rá szólt volna, elkezdett üvöltözni, főleg velem. Akkor most tényleg én vagyok a hibás?

De ez csak 2 példa a sok száz közül. Az életemet és a környezetemet ócsárolja folyamatosan (mintha az övé jobb lenne, én legalább nem vagyok sz...házi). Mindig csicskáztat. Kapcsoljam fel a lámpát, kapcsoljam le a lámpát, takarítsam ki a tengerimalacot, a papagájt, én adjak a kutyának vizet, én porszívózzak, én portalanítsak, mert ő 1x az életben elment a boltba..

De nem tudok MINDENT leírni amit velem csinál. A lényeg, hogy fizikailag és mentálisan is szándékosan, minden egyes órában nekem okoz fájdalmat.

Már gyomoridegem van a közelében, és 1 szobában vagyunk. Idegesít a puszta jelenléte. Arról ne is beszéljünk, hogy fantáziáltam a megöléséről... Ha nem lennének következményei, meg is tenném!

Az segített eddig a helyzeten, hogy hétköznaponként koleszban van, csak hétvégén van itthon. De a nyáriszünetem egy rémálom volt, hála neki. Eddig mindig vártam a szüneteket, de már a hétvégét se, mert tudom, hogy haza fog jönni. Mindig reménykedek, hogy elcsapja egy busz, vagy valami.. Lassú és fájdalmas halált kívánok neki.

Mit tehetnék a ba-szogatása ellen? Még sok évig vele kell élnem, és nem szeretnék felnőttkoromban egy kicseszett idegbeteg, idegroncs lenni miatta!!! Ha a szüleimnek szólok, mindig neki adnak igazat, mert én csak a kis hülye vagyok a családban. -.- Kérlek, segítsetek! Hajlandó vagyok komoly lépéseket tenni!!!!