Mit kezdjek vele?
Kicsit hosszú lesz, előre is elnézést.
A bátyám (20 éves) egész nap a szobájában döglik vagy gépezik, nagy ritkán jön ki onnan akkor is enni, mosdóba vagy ha kell neki valami. Nem egyszer előfordult, hogy anya csinált ebédet következő napra kettőnknek, másnap viszont ha mennék enni, semmi se marad, mert fölzabálja az egészet! Máskor meg tele van kajával a konyha, de azért hozzak neki pizzát a boltból, mert neki az kell most (pénzt se adta vissza).
Tennivalókkal a következő a helyzet; festeni kell a kerítést, öntözni a kertet (elöl-hátul), gyomlálni, mosogatni, teregetni, ruhákat behozni, porszívózni, mosogatógépet ki-bepakolni, füvet nyírni, boltba menni ha kell valami (pl. kenyér vagy tejföl)... És mindent nekem kell megcsinálni! Megteszem én persze, ha meg kell, hisz rengeteg szabadidőm van, de neki sincs kevesebb. Nem szívességből meg testvériességből csinálom, hanem mert segíteni szeretnék anyukámnak, aki szó szerint éjjel-nappal dolgozik, hogy megélhessünk (apukám nem él), szóval neki ne kelljen már ezekkel szenvednie itthon. Ha meg én nem csinálom meg bátyám helyett is, akkor én is kapom a fejmosást. Anya is tisztában van azzal, hogy ő semmit se csinál, de már anya se tud vele kommunikálni. Mindenkit kiküld a bátyám a szobájából (anyámat elég durván, volt hogy kiabált vele ok nélkül, pedig csak beköszönt hozzá), hogy hagyják békén. Sokszor megígér valamit, nem tartja be, aztán ő háborodik fel, ha számon kérjük.
Nem tanul, egyetemre se jár (idén szeptemberben ment volna, de meggondolta magát), egész évben a szobájában kuksolt. Konkrétan élősködik anyukámon, hisz nem segít, nem tanul, de annál inkább szemétkedik, ma pl. azt az ötezrest is lenyúlta a polcról, ami arra volt kikészítve, ha gyorsan venni kell valami közös kaját... Pár napja meg az én zsebpénzemet is elvette az asztalról.
Persze, van mikor jó kedve van, akkor rendes szokott lenni, de ugyanolyan lusta akkor is. Beszélni nem lehet vele, mert akkor megsértődik, feldühödik és üvöltözni kezd.
Tudok vele kezdeni valamit, vagy hagyjam és tűrjem?
Ez a motiválatlanság, befelé fordulás, aszociális magatartás depresszióra utal, jó lenne szakember tanácsát kérni, vagy valaki rokont (lehetőleg férfit) bevonni, akivel hajlandó beszélni. Barátai sincsenek, nem jár össze senkivel?
A drog jutott még eszembe a pénzlenyúlás miatt.
Ha van zárható szobád akkor a pénzedet oda rakd v csinálj egy kártyát. Onnan nehezebb lenyúlni.
20 évesen már nem nagyon fog változni de anyád el hajthatná dolgozni h ne csak kockuljon.
V ha ennyire kocka menjen valami ilyen helyre dolgozni.
Akkor legalább pénze is lesz belőle.
Ismerek am ilyen embert az is egész nap bent van a szobjába és zenéket szerkeszt meg chat-el és PS-ezeik.
De ö legalább dolgozik.
Nem jár el sehova, vagyis barátai sincsenek, csak gépezés, játék közben szokott dumálni (csapattársaival gondolom, ha olyannal játszik).
Nem hinném, hogy drogozik, sokkal inkább kocka és a gépét szokta bütykölni.
Nem zárható a szobám és kártyám sincs, de mostantól elteszem valami zugba a zsebpénzemet (igaz, amit tőlem nyúlt le az egy 500-as volt, nem nagy összeg, azt vissza is adta nekem).
Mondtam anyukámnak, hogy valamit csináljon, beszéljen vele de neki meg tekintélye sincs szinte.
14 éves vagyok, lány.
Lehet, hogy tényleg ki kell dobni... Pszichológusnál volt már elvileg (igaz, elég régen, talán egy éve) és úgy tudom semmi haszna nem volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!