Mit tegyek? A testvérem kiakar menni külföldre dolgozni.

"Aki Magyarországon nem tud érvényesülni, az külföldön sem fog!"

Igen, valoban, ezert van annyi kivandorlo! :D

Attol fugg mit ertunk ervenyesules alatt.

Szerintem nem kellene keverni a boldogulasssal.

" Egyszerűen nem tudom felfogni hogy milyen egy szánalmas országban élünk.."

Pont az ilyenek miatt ilyen az ország, akik szánalmasoznak! Meg azok miatt akik kimennek!

El vagy tévedve. Pont miattatok tartunk itt, ostoba műveletlen prolik.

Azt tudod tenni, hogy elfogadod a döntését, elengeded, és hagyod élni, és nem telepszel rá.

A világ nyitott, számtalan lehetőséggel, és ha ő pont külföldön találja ezt meg, ne tartsd vissza. Ismerek olyat, akit a karrierében segítette nagyon a külföldi munka, olyat is, aki így ismerte meg a későbbi párját, értelmetlennek tartom visszahúzni az embereket, én inkább több külföldi lehetőséget vonnék be a felsőoktatásba, nagyon jó tapasztalatszerzési lehetőség lenne. Egy nagynéném orvosként kis hazánkban nélkülözött (egyedül neveli a gyerekét), kiment külföldre, ott megbecsülik a munkáját, megfizetik rendesen (nincs olyan, hogy hálapénz, de nem is szorul rá), rengeteg új tapasztalatot szerzett, amit itthon nem tudott volna, a magyar mellett tudja az adott ország nyelvét, a gyereke kapásból a magyar mellett plusz két idegen nyelvet (az ország nyelvét plusz iskolában is tanulnak egy másikat).

Óriási hibának tartom visszahúzni az embereket.

Kérdező, van internet, van telefon, és ha jól fog menni neki nyilván hazalátogat majd.

Ha itthon marad is muszáj lesz leválnotok előbb utóbb.

Egy komoly kapcsolat, házasság sem visel el összenőtt testvérpárokat..

Jézusom, te a tesóddal képzeled el az életed? Ne haragudj, de mi lesz veled, ha megházasodik és gyereke lesz? :D Készülj fel, nem te leszel az élete értelme örökké.

Inkább szurkolj neki, hogy boldog és sikeres legyen, és támogasd a tervében. Ne legyél önző és ne akard korlátozni.

Mehetsz utána, vagy évek múlva hazacsábíthatod őt. Lehet, hogy változni fog a véleménye a kint látottak fényében.

Én amondó vagyok lehet mosogtóként is jobban megbecsülnek kint, mint itthon mérnökként, de nekem senki ne mondja azt, hogy azért tanult és diplomázott le, hogy utána élete végéig mások mocskát takarítsa...

Mint kiderült a fenti mondatomból, én mérnök vagyok. Ha csak 300 km-vel arrébb megyek (Ausztria), már az itthoni fizetésem tízszeresét kapnám. Nem megyek, de amint azt érzem, hogy itthon nem tudok előre lépni (márpedig egyelőre nem tudok), akkor megyek.

Sajnos ez a kicsi országunk sajátossága. Az egyszerű, dolgozó embereket sanyargassuk, húzzuk le róluk az utolsó bőrt is, lehetetlenítsük el az életüket. Nincs ezzel gond, csak bele kéne gondolni hova tart az országunk, ha mindenki elmegy emiatt.

Ma egy fiatal egyedül nem tud megélni Budapesten, mert nem tud egy garzont kifizetni a fizetéséből. Ez lenne a normális? Megtakarításról meg ne is álmodozzunk.

Mellékesen megjegyzem megértem az öngyilkos példálózásaidat, de mérhetetlenül gyávának tartom ezeket az embereket. Én is ismerek ilyet. Közel 20 milliós hitelt zúdított a fiatal felnőtt gyerekei nyakába, mert ő gyáva volt és elmenekült előle. Gratulálok neki, ezzel megoldotta a család problémáját... Eldönthették, hogy életük végégig nyögik az apjuk tartozását, vagy lemondanak az örökségről és mindannyian utcára kerülnek.

Én azt mondom engedd el és tartsátok a kapcsolatot, látogassátok egymást olyan sűrűn, ahogy csak lehet, aztán majd alakul!