Ki a bunkó? (Kérdésem túl rövid)

Szerintem nem, ez egy őszinte, felelősségteljes döntés. Ettől még később babazhatsz amennyit szeretnél, ha ezen tulteszed magad :)

Kitartást!

Bármi lehet bunkóság, attól függően, hogy milyen stílusban adják elő.

Ha szépen nyugodtan elmagyarázod neki, hogy "figylej Juli, nagyon örülök nektek, de nekem ez most nem megy, kérlek értsd meg, tudod milyen szörnyű a várakozás", akkor nem bunkóság. Innentől ha mégis megsértődik az ő baja.

Nem tudom, fura kérdés kicsit számomra. Én nem lennék irigy a testvéremre.. szomorú lehet hogy lennék, de irigy semmiképp, hiszen nem a testvér tehet arról, hogy a másiknak még nincs gyereke...

Nem tudom Te melyik testvér, vagy, úgy veszem ki, hogy nektek nincs még, és titeket szeretnének felkérni keresztszülőnek.

Hát én örülnék a helyedben, mert a keresztszülőség nem attól függ, hogy nektek mikor jön össze a baba, ez egy életre szóló felkérés.

És ha mondjuk nektek három hónap múlva összejön, akkor meg rosszul fog esni, hogy a testvéred gyerekének más lett a keresztszülője.

Nekem öcsém van, mindkettőnknek van gyerekünk (nem egyidősek a gyerekeink, évek vannak köztük) mégis természetes volt, hogy egymás gyerekeinek a keresztszülei is lettünk.

Bunkóság visszautasítani. Szerintem.

Nagyon nehéz lehet nektek.

De mit szólnál, ha nem titeket kért volna fel? Ez nem esett volna ugyanúgy rosszul?

Szeretni fogod a kicsit sajátodként, meglásd.

Mi nem testvérpár voltunk csak a (férjem és a srác) legjobb barátok, és én a leányzóval nagyon jó barátok.

Volt már egy gyerekünk és terveztük a másodikat is (2-3 év különbséggel), ők előtte egy évvel már rajta voltak a dolgon. Ezt szinte mindenki tudta a baráti társaságban.

Már rég megvolt, hogy mi leszünk a leendő gyereküknek a keresztszülei, mi is őket szerettük volna.

Aztán beütött a "gond", én terhes lettem Ketteskével, nekik meg még mindig sehogy nem jött össze. Mindent kipróbáltak, mindenhová elmentek, kivizsgáltatták magukat, de sajnos 4 terhességből mind a 4 elment ideje korán. Az utolsó ilyen terhességnél már el se ment orvoshoz, hogy megnézesse magát.

Utolsó percig tartottam a leányzóba a lelket. Minden tudásomat megosztottam vele/velük. Próbáltam/tunk ott segíteni, ahol tudtunk.

Ugye, én terhes lettem és egy idő után (15. hét után) bejelentettük a baráti társaságban is, úgy, mint a családban. Addig nem is tudta senki sem.

Onnantól kezdve már nem is léteztünk számukra. Ha mi elmentünk egy baráti programra, akkor ők nem jöttek vagy csak egyedül a srác.

Hiába hívtuk át őket, 1-2 alkalommal még jött a srác, utána már nem.

Azóta teljesen megszakadt a kapcsolat.

A férjem még próbálkozik, mert szimplán csak 32 éve legjobb barátok (anyukáik egymás mellett feküdtek a szülőszobán, egy napon születtek), így nem akarta feladni. Viszont, most már őt se érdekli. Csalódott, mert nem gondolta volna, hogy ez lesz ebből, bármennyire se szerettük volna egyiküket se megbántani.

A születés és a halál is az élet rendje. Titkolni felesleges. Nem kell a másikkal együtt örülni vagy gyászolni, de én úgy gondolom, hogy az ilyen viselkedés szánalmas és rettentően jól jellemzi az adott emberek erkölcsi értékét.

Nem rég született meg az első gyermekük. Gratuláltunk nekik, de válaszra se méltattak.

Ennyit erről.

Hogy a kérdésedre is válaszolja az én történetemből kiindulva:

Nem bunkósság, meglehet kérdezni. Maximum nemet fognak mondani és a viszony még inkább elfog harapózni.

Talán, ha nekik is lesz gyermekük, akkor megváltozik a dolog. Bár én ebbe nem reménykednék. Lásd.: a mi helyzetünket.

Senki sem bunkó, a szerencsés testvér nyilván együtt érez a kevésbé szerencséssel, de attól még ő a testvére, "jogos", hogy ha jó a kapcsolatuk, hogy őt kéri fel.

Hasonló helyzetben én megérteném, ha a testvérem nagyon szomorú lenne, és nem vállalná, nem utálnám emiatt, de legbelül azért csalódnék benne, és picit eltávolodnék. Ez kicsit olyan, mint ha szingli lenne, és emiatt azt mondaná, hogy nem jön el az esküvőmre, vagy nem akar soha találkozni a férjemmel. Bocs, ha béna a a hasonlat, csak azt akarom érzékeltetni, hogy megértés mindkét részről kellene, hogy legyen azért.

Nem vagyunk egyformák.

Én végtelenül boldog lennék, ha a testvéremnek gyereke születne, akkor is, ha nekem nem lehet (márpedig nem lehet). Hát kinek a boldogságának örüljek, ha nem a testvéremének???

Nem bunkosag felkerni, de ezt visszautasitani sem bunkosag.

Legjobb lenne, ha nem a testver kerdezne meg szembtol szembe, hanem eloszor az anyukajuk kerdezne meg, hogy ha fel lenne kerve, akkor elvallalna-e.

Ha igen, akkor testvere szemelyesen is felkerheti.

Ha pedig nem, akkor a testver ne is hozza szoba. Igy egyikuknek sem kellemetlen.