Szerintetek mit tegyek? Beáruljam a testvéremet a szüleimnek?

Először is ha háromszor megbukik egy tárgyból nem azonnal kirúgják hanem megkérdezik, hogy kirúgás vagy átmegy költségtérítéses képzésre. Ha a kirúgást választja csak akkor kell az új rendszer szerint visszafizetnie a képzés árát, de ez az ő dolga nem a tiétek. Nekem is volt egy tárgyam amivel küzdöttem, utolsó félévem fizetős volt emiatt. Anyukám megelőlegezte nekem, én meg diákmunkából meg a nyári munkából visszaadtam neki. Most csinálom az MSc-t bukás nélkül jó eredményekkel. Én anno elmondtam anyunak mindig hogy állok a tárgyakkal, stresszeltek is vele, hogy hogy nem mehet, végül szerintem a harmadik bukás már azért volt, mert úgy mentem vizsgázni, hogy felnégyelnek ha megbukok, természetesen annyira izgultam, hogy egy szót nem tudtam kinyögni. A fizetős félévben meg első vizsgán ötösre meglett, pedig nem készültem sokkal többet rá, mint az előtte lévő 3 félévben. Ráadásul a legtöbb egyetemi tárgyból nincs magántanár. Vannak felsőbbévesek akik vállalnak felkészítést, de sok tárgy csak simán leülsz és megtanulod típusú, csak annyi anyagot kérnek számon, hogy ha nem folyamatosan készülsz rá egész félévben felkopik az állad vizsgaidőszakban.

Tehát ha a testvéred nem mondja el te se mondd el, de neki mondhatod, hogy készüljön jobban vagy segítesz neki tanulni. (kikérdezed pl)

Nekem is volt egy ilyen tárgyam.Elmondtam otthon,hogy mi a helyzet,utána mindenki azon agyalt,hogy mihez fogok kezdeni miután kirúgtak.Igazán jól esett a családomtól.

Végül sikerült a tárgy,de sokkal jobban stresszeltem,amikor a többiek is ezen lovagoltak,pedig azt hittem könnyebben fog menni,ha valakivel megosztom az aggodalmaimat.

Ne szólj bele, felnőtt ember, oldja meg, ha tudja, hogy ilyen gatyául áll, miért nem készült rá jobban, vagy miért nem megy el dolgozni, hogy állni tudja a költséges képzés egy részét (mert kivágni nem fogják, előbb átteszik költségesre).

És ő még jól járt, a mi esetünk szrabb volt - és nem is sikerült megoldanunk.

- elv. 12 félévet támogat az állam (TO-n mindig ezt mondták)

- buktunk egy tárggyal egy évet, így az öt éves képzésből lett 6

- és ötödév végén augusztusban(!) kaptunk egy levelet, hogy szeptembertől költségesen folytatjuk (ami 350 000/félév)

- az évfolyamból kb. 15-en jártunk így -> azonnal be a suliba, TO, hogy ez mi?! És akkor közli a TO-s, hogy a 11-12. félév kizárólag Msc-re támogatott. "Ja, hogy azt múltkor nem mondtam? Ne haragudjanak".

- így 15-ünkből 3-4-en tudták folytatni a sulit, mert nekünk, többieknek nem volt rá keretünk (családon belül sem)

Hát én egyetemista vagyok, és megértem azokat is akik azzal jönnek hogy ne szóljon bele, nem az ő élete.

De én is látok egy csomó ilyen embert, teng leng, meg se erőltetik magukat hogy készüljenek, nincs senki aki felügyelne rájuk. Ráadásul amíg nincs ugye semmi megszorítás addig nem is változik a helyzet. Nekem pl marha sokat segített idén egy nagy tárgyamban az, hogy mikor mondtam nekik hogy lehet nem fogom tudni befejezni, akkor kb csak annyit mondtak hogy "hát azért be kéne..." és éreztem hogy na ezt most muszáj megcsinálnom, és inkább hajtottam hogy meglegyen.

De van ismerősöm, tipikus naplopó, 0-24-ben játszik, persze anyuci apuci azt hiszik szegény gyerek mennyire tanul, készül. Mellette ugye pénzelik, lakás, bulik, új gép, bármi kell egy csettintésre megkapja, és olyan szinten használja ki a szüleit hogy csak na. A megbukás relatív, nálunk 6 a max vizsgaalkalom, és 1-2 nehéz tárgyból bizony közel lehethozzá kerülni hogy kitegyenek.

Jó persze az is tényleg ott van, hogy aki nincs benne az egyetemi dolgokban, annak az életben nem magyarázom el hogy mi miért van. Engem is sokat csesztettek a rokonok, meg kb lenéztek mikor csúsztam pár évet, aztán mikor a saját gyerekük is oda jutott hogy +2 év és majdnem kibukik, akkor onnantól visszább vettek. Vagy saját apám, aki anno szakközépben végzett, elképzelni sem tudja mi hogy megy, nála ha épp bukok egy vizsgát, már ordít és úgy hiszi hogy akkor megint mindent 0-ról kell kezdenek, valójában meg elmegyek jövő héten is és kész.

Elsősorban vele kellene beszélned, hogy megtudd mi az oka annak hogy nem csinálta meg, meg te ismered, te tudod hogy áll hozzá a tárgyakhoz. Viszont adott esetben a szülőnek meg csak joga van tudni arról hogy a gyereke mikor épp hogy áll, és hogy cseszi el az életét, miközben még fizetik is a tanulmányait.