Hogyan lépjek túl azon, hogy meghalt az ikertestvérem?

Régen ha szakadt a gumi, akkor nem voltak eseményutáni tabletták, így előttem anyunak volt egy terhesség megszakítása, majd egy évvel, így nem mondhatom, hogyha ő megszületett volna én nem lennék, sőt. Soha nem gondoltam arra, hogy milyen lenne ha nem én lennék a legnagyobb gyerek. Arra gondoltam már, hogy milyen jó lenne egy ikertestvér, főleg, amikor a húgom az agyamra ment, mert "túl fiatal" volt, bezzeg egy ikertesó velem egykorú és minden olyanról lehetne vele beszélgetni ami engem is érdekel. Aztán pár éve mondta anyu, hogy lehet lett volna egy ikrem, csak kidobtam az anyaméhből. (első trimeszterben szokatlan vérzéssel egy csomó távozott belőle, azt hitte elvetélt, de én boldogan lubickálva megvoltam az ultrahang szerint, így sokáig eszébe se jutott az eset) Ennek ellenére mégsem érzek gyötrelmes kínt. Igen, jól el vagyok egyedül, de általában társaságban. Max 2-3 fővel érzem a legjobban magam.

Így szerintem csak simán bemeséled magadnak vagy a tudatalattid játszik veled, amire te ráerősítesz valamiért, hogy kötődsz hozzá és képtelen vagy feldolgozni, sőt, nem tudsz emiatt igazán boldog lenni. Sürgősen keress fel egy szakembert (legalább egy pszichológust), mert ez nem normális viselkedés és gondolkodás. Mondhatni ez ugyanolyan gyász, mint bármelyik hozzátartozód, szeretted halála. Fel kell tudni dolgozni, hogy aztán továbbléphess, és élhesd az életed.

"Gondolom 13-18 év közötti lány a Kérdező. Ebben a korban szeretnek valami különlegességgel kitűnni a tömegből. Még akkor is, ha ezzel hülyét csinálnak magukból."

Ezen fogok röhögni egy hétig! Mekkora igazság! Mondjuk én felső határt kitolnám 19-re.

Ezt a kérdést már olvastam, hónapokkal ezelőtt már feltetted.

Ne dramatizálj.

Engedd el meditációban... köszönd meg neki hogy veled volt a a pocakban..:)

Minden jó lesz meglátod:)