Miért nem tudja az anyám elfogadni, hogy utálom a testvéremet?

Utálom hogy utánoz, utálom hogy ugyanolyan nyomorék módon nézek ki mint ő, utálok hozzá hasonlítani, ezért próbálok minél jobban különbözni tőle. Huszonéves létére egy határozatlan senki, folyton itthon ül semmit nem csinál. Bajban segíteni rajtam biztos nem tudna, szóval még csak azt se lehet mondani, hogy a bajban rá támaszkodhatnék, mert egyáltalán nem így van. Meg amúgy is mégha úgy is lenne, ő pénze nekem nem kéne inkább mennék az utcára (vagy rokonokhoz ha tudnék). Férfi, és jóval érzékenyebb egy huszonéves nőnél úgy veszem észre.

Miért zavarja az anyámat annyira, hogy rosszba vagyok vele, egyenesen utálom?

17/F