Befogadnátok ilyen helyzetben a zavaros előéletű testvéreteket?

Elég bonyolult helyzetben vagyunk most. 5-en vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb, néhány nap múlva 21 leszek. A 25 éves párommal lakunk együtt a saját lakásunkban, 3 éve vagyunk együtt. A lakás jogilag az enyém, ezt csak a félreértések elkerülése végett mondom.

4 testvérem van, velük kerültem 9 évvel ezelőtt állami gondoskodásba. Sajnos az egyik tesóm nagyon rossz útra tért, ne akadjatok ki nagyon, de börtönbe is került... 2,5 évet kapott, sosem beszélt arról, miért is került be, valami lopásos ügy áll a dolog hátterében, én úgy vettem ki. Ez a "kis kalandja" azután történt, hogy elkerült az intézetből. Újra belekeveredett abba az undorító, sz*r közegbe, ahol most is van. Gondolom, néhányotoknak már eszébe jutott, de igen, cigányok vagyunk.

Amíg bent volt, csomagoltam neki mindig, nem számoltam, hányszor, de biztos belekerült egy 100-asunkba. Nem arról van szó, hogy sajnálom tőle, csak utálom ezt, hogy mindig mindenkinek csak akkor jutok eszébe, ha segíteni kell valamiben... Mindegy. Szeptember végén szabadult. Mondtam neki amíg még bent volt, hogy hozzánk nem jöhet, mert nem tudjuk eltartani. Közben beszéltem anyámmal is, papámmal is, hogy tudnak-e neki valami helyet biztosítani.

Anyám kitalálta, hogy ő nem tudja magához venni a 19, lassan 20 éves gyerekét, mert hogy ott, ahol most lakik (az alkoholista, szerintem pedofil, 50 éves pasijának az anyjának a házában...), ő is csak megtűrt személy. Én azon is csodálkozom, hogy megtűrik, mert nemrég meglopta a saját "anyósát" is.

Az egészben az a vicc, hogy anyámnak van egy háza, amit eladott a papám új feleségének, és annak családjának. Öcsém próbált bekéredzkedni hozzájuk, de nem engedte papám. A poén, hogy anyu 300 ezerért adta el a házat, ráadásul le sem papírozták.

Most eltelt lassan egy hónap, öcsém ismerősöknél volt elszállásolva, de szóltak neki, hogy 2-3 nap múlva lépnie kell. Volt egy olyan lehetőség, hogy a Londonban élő nagybátyánk segít neki kimenni az országból, de mikor felhívtam őket, mááár úgy vette fel nagynéném a telefont, hogy "na, mi a sz*rt akarsz már megint?", holott én soha nem kértem tőle semmit. Mint utólag kiderült, öcsémnek már kifejtették, hogy leghamarabb TALÁN decemberben tudnak neki segíteni, de hozzám ez az infó nem jutott el, csak azért telefonáltam rá nagynénémre, hogy hívja fel öcsémet, mert öcsém emiatt b*szogatott, hogy csörögjek már rá... Mindegy, természetesen én voltam a szemét, mert aggódtam az öcsémért, és azzal támadott le nagynéném, hogy ugyan miért nem költözik hozzám... ő kifizeti az útiköltséget is, csak jöjjön le hozzám... Pff.

2 napja nem alszom, tiszta ideg vagyok, órára se tudok bemenni. Mert igen, egyébként egyetemre járok, a párom pedig nagyon kemények dolgozik, most éppen autóra gyűjt. Panelban lakunk, úgyhogy a rezsiköltség annyira nem ugrana meg, ha ideköltözne, sőt a kaját sem sajnáljuk tőle, de azért egy felnőtt embert nem szeretnénk eltartani. Nem akarom venni neki a cigit, meg nem fogom hagyni, hogy a saját otthonunkban drogozzon. :( Másfelől meg tudom, hogy valószínűleg már tegnap is az utcán aludt. Éhezik, koszos, jön a tél... Félek, hogy ha nem engedem ide legalább 1-2 hónapra, visszakerül a börtönbe. A párom egyébként támogat, de azt mondta, 1, max. 2 hónapig maradhat, de úgy, hogy közben munkát keres. Tudom, meg kéne emberelnie magát, de sokszor még azok is hónapokig munkanélküliek, akiknek szakmájuk van... Nagyon félek, nem tudom, mi lesz... Szemét dolog, de attól is tartok, hogy ha egyszer beengedem, az életben nem szabadulok meg tőle. :(

Bocsánat, hogy hosszú lett, csak gondoltam, így a legérthetőbb.