5 éve halt meg a tesóm, de én még mindig nem tudom magam túltenni a gyászon! Valaki hasonló helyzetben, mit tettetek, hogy könnyebb legyen?

Szia!

Sajnos "receptem" nekem sincs, viszont ugyanígy érzem magam. Nekem is azt mondták, hogy idővel jobb lesz, de csak rosszabb. Tudom, hogy ezzel nem jutottál előbbre, csak azt szerettem volna, hogy lásd: nem Veled van a baj, mármint hogy vannak, akiknek sok időbe telik megtanulni együtt élni a veszteség érzésével. Az tényleg nem tesz jót, ha elfojtod. Nem tudom, hogy van-e lehetőséged pszichológushoz járni, vagy lehet, hogy próbáltad már, de én ezt tudom ajánlani, mert egyedül nem fog menni már, ha ennyire rosszul vagy. ...de én is szívesen meghallgatlak. Tudom, nem ismerjük egymást és olyan hathatós segítséget sem tudok adni, amit egy szakembertől megkaphatnál, de hátha könnyebb volna egy kicsit, ha valaki "meghallgatna".

Erőt kívánok!

Részvétem!

A bátyám 18 volt amikor egy autóbalesetben meghalt. Rajtam a pszichológus nem segített, nem tudtam neki beszélni se a szüleimnek se húgomnak, senkinek. Nem beszéltem és nem is sírtam senki előtt. Húgomnak viszont segített a pszichológus. Abban az évben annyi mindent csináltam, hogy igazából csak aludni jártam haza és a tánc sokat segített. Aztán emlék tetkót csináltam.

Anyukám még most is sír ha bátyámról van szó, én is megkönnyezem. Sokat gondolkodom rajta, hogy mit csinálna most vagy mit szólna a húgunk első pasijához

Szerintem mindig megfogom könnyezni ha róla lesz szó, de szerintem ez rendben is van, a haverjai még most is szoktak jönni hozzánk beszélgetni.

Igazából mindenkinek más segít, elnézve az én családomat, de teljesen túltenni magadat rajta nem fogod.

22/L

Emlékezz az együtt töltött idő szép emlékeire!

Nem szabad azon bánkódni, ami elmúlt, hanem örülni kell az együttes volt szépnek/jónak.