Húgom tönkreteszi a családot. Szüleim ezt támogatják, senki nem szólhat semmit. Van egy kisfia, akivel zsarol. Idiótát csinál a szüleimből és ezáltal mindenkiből. Mit tegyek? Szeretem a szüleimet, nem tudok lemondani róluk, szükségem van Apára.

32 éves a húgom, 36 vagyok én. A kisfiúval úgy zsarol, hogy ha rosszul szólok valamit, akkor megtiltja, hogy szóba álljon velem, szüleim esetében, büntetésből hazaviszi a gyereket, nem engedi el egy programra, amire a gyerek régóta készül, nem íratja be nyelvórára az óvodába, stb. Ilyenkor a kicsi sír és az egész család is. A kisfiú nagyon szeret bennünket, engem is (ha nem lenne a biológia, valószínűleg sokkal jobban is, mint a húgomat). Játszmák valóban vannak Apám és köztem, nagyon jól látod, Apukám gyakorlatilag szerelmes a húgomba, jobban, mint Anyukámba. Vakon, 30 éve, bármit megtehet, Apám összes elvével szembe megy, mégis nála minden bocsánatos, sőt. Anyám nem egyszer menekült hozzám napokra, mikor már nem bírta a megaláztatást.

Igazad van, hogy a könyörgés nem sokat ér, ráadásul a húgom ettől kap igazán pockot. Apukám szerint sírni az óvodások szoktak. Nem tudom, hogy hogyan érthetném meg Apámmal, hogy szükségem van szeretetre. Soha nem hív fel magától. A beszélgetés nem vezetett eredményre. Nem azért kell Apa, mert támogatni kell, mindenem megvan az életben (na jó, párkapcsolati téren vannak nehézségeim), értelemszerűen sok mindenben már én segítek nekik, hanem hogy érzelmileg velem legyen. A feltétel nélküli szeretetet tudom, hogy soha nem kapom meg tőle, de fizikailag fáj, hogy ki sem érdemelhetem.

Kemény a válaszokat olvasni, Apámat mindenki jó embernek tartja, mondjuk kívülre mindenkinek segít is. Tudom, hogy majomszeretet a húgom iránti szeretete. Ha igazán szeretek valakit, akkor nem dicsérem meg azért, hogy a falba veri a fejét. Nem szeretnék a helyében lenni.

A kicsi apja olyan, mint a húgom, nulla felelősség. Amúgy elváltak, apuka újra megnősült (féltestvér is van már), általában a gyereklátogatás alkalmával elviszi a kicsit, de szerintem lesznek ott is érzelmi gondok. Bár hozzáteszem, hogy Apukám már a kicsin is sokszor gyakorolja a majomszeretetet, ami szintén nem jó.