A tesóim közül én vagyok csak lány. Mit csináljak mert néha untakozom hogy senki se tud velem játszani?

"A tesóim közül én vagyok csak lány. Mit csináljak mert néha untakozom"

A fiúknak, meg ugye van mivel játszaniuk...

Irígykedsz rájuk mi?

29-25-22 évesek vagyunk most. Én vagyok a középső és egyedüli lány. Még unokatesóim is csak fiúk, de soha nem unatkoztam:D Mentem utánuk, fára másztam, szereltem, bicikliztem, a határba kóboroltam velük nyáron nyakig érő gazban. Igaz, aranyos kislány ruhám sosem volt, mert anyu nem vett, párszor próbálta meg, de mikor fára másztam benne inkább rövid gatyát húzott rám:D Nem voltak lány barátaim sem, igazi barátnőim majd csak fősulin lettek, nekik ki kellett kupálniuk, mert eléggé fiús voltam:D Megtanítottak sminkelni, öltözködni, körmöt festeni, nőkét viselkedni. A gyerekkorom teljesen jó volt, a nyaraim gyönyörűek voltak a tesóimnak köszönhetően. Imádtuk/imádjuk egymást a mai napig. Igazából, ha anno királylányként kezelnek engem, mert csak lány vagyok, azt a sok borzalmat felnőtt koromban nem bírtam volna ki. Nem tudtam volna magam megvédeni, mikor felkerültem nagyvárosba. Volt már pár meredek szituációm, amiből az mentett meg, hogy kislánykoromban tesómék megtanítottak verekedni. Azóta a bakancsot lecseréltem csinos csizmára, szövet kabátra, a körmöm hosszú és festett, van néhány szoknyám is, de ha kell még most is kicsavarom bárki kezét, vagy orrba vágom. Lány vagyok,de férfiként viselek el mindent. Párom sokszor rosszallóan néz rám, bár mellette már megtanultam, hogy nem mindig baj, ha az ember sír a másik vállán és van olyan ember, aki vigyáz rá.

Szerintem beszélgess velük, mi anno néha babáztunk is, aztán egy órával később mentünk ki a kertbe egymást kergetni, vagy kommandósat játszani. Este meg én voltam az ápolónéni, a tesók meg élvezték, hogy kiszolgálom őket teával, nasival, mert "olyan nagy betegek". A szomszédban lakott egy egyke kislány, volt egy csodálatos babaháza. Nekem a szüleim nem engedhettek meg maguknak egy olyat három gyerek mellett. 8. szülinapom lehetett, a bátyám megsajnált, eltekert a boltba pár dobozért és míg én nagyiéknál voltunk csinált egy babaházat nekem, összeragasztotta, még dekorpapírral ki is tapétázta nekem az öcskössel. Nagyon boldog voltam, a szomszéd lányt meg majd megette az irigység, nem is akart játszani a sajátjával, csak azzal, amit a bátyó rakott össze nekem. Szerintem menj utánuk, csivitelj, kérdezd meg, hogy segíthetsz e neki, ha pl. mondjuk modellezik (ez egy tipp). Szerintem ha adogatod neki a ragasztót annak is örülni fog, ha jó a kapcsolatotok. Ha labdáznak, akkor húzz nadrágot és sportcipőt és sipirc ki hozzájuk. A lényeg, hogy lássák rajtad, h neked mindegy mit játszatok, a lényeg, hogy együtt vagytok. Szerintem sikerülni fog.