Jó dolog egy féltestvér? Nem leszek elhanyagolva? ⬇⬇

#10:

Igazad van. Egy gratuláció a saját apád felé, akinek gyereke született, valóban irreálisan magas elvárás.

Mindenki úgy éli az életét, ahogy neki tetszik. Lehet szeretni és utálni is egymást. A mi példánkon is látszik.

Senkit nem hurcolok erôszakkal a gyerekeimhez. Pláne nem azt, aki utálja ôket.

De ha valakinek csak elvárásai vannak a többi ember felé, akkor ne csodálkozzon, ha egyedül marad.

Még csak annyit:

Egy testvér sem fog testvérként funkcionálni, ha elsô perctôl ellenségként tekintenek rá. Ô ugyanúgy passzív elszenvedôje az adott helyzetnek, mint az apa elôzô kapcsolatából származó gyerek. Nem tudom elképzelni, mi visz rá valakit, hogy utáljon egy kisbabát.

10-es, nem írsz az életedrôl. Ellenben beleszólsz máséba. Így is lehet, épp csak nem látom át, hogy értse meg így bárki az álláspontodat. Nekem elég alapos indok kellene ahhoz, hogy kizárjam az életembôl egy családtagomat.

Ha valaki nem kíváncsi az apjára, azt is megértem. De akkor talán ne tartson igényt a pénzére se, pláne felnôtt fejjel.

A szeretetnek vagy az utálatnak nincs köze a célszemély érdemeihez/bűneihez, sem a logikához. Ez egy érzelem, amit nem lehet irányítani. Így aztán bárki lehet ellenszenves, a kora lényegtelen. Különben is elcsépelt szöveg, hogy a kisbabákat mindenkinek szeretni kell. Családtag nem attól lesz az ember, hogy osztozunk pár génen (értem ezt a gyerekeidre). Nekem mint nagy családba született embernek, az eszem megáll amikor anyám 623. fokú rokona akiről azt sem tudom hogy néz ki, mi a neve, rámszáll és úgy viselkedik mintha legjobb barátok lennénk, hisz családtagok vagyunk. Hát nem.

Különben meg nem tudhatod vagy nem akarod tudni, hogy a lánynak milyen sérelmei voltak, vannak veletek kapcsolatban. Minden éremnek két oldala van, és mi csak az egyiket láthatjuk általad. Ami persze, ahogy az szokott lenni, mindent úgy állít be, hogy ti vagytok az ártatlan, tökéletes család és ő a gonosz. Valószínűleg az ő oldala nem így hangozna.

De valószínűleg a kérdező nem így fog végződni, hisz az apja törődik a vele és a véleményével.

#14:

Én értem, hogy te elszántan a másik oldalt próbálod védeni, de ebben az esetben minden úgy igaz, ahogy leírtam.

Végtelenül önzô és egoista emberrôl beszélünk. Nem csak mi fordultunk el tôle. Már az édestestvérével sem beszél. Egyedül az anyjával van még jóban. Ô tartja el 29 évesen.

Az éremnek mindig két oldala van, ez igaz. De léteznek alapvetô emberi normák, és attól még, hogy valaki úgy gondolja, hogy ô bármit megtehet, a többi embernek meg kutya kötelessége tolerálni a bunkóságait, attól még nem lesz igaza.

A testvér meg a távoli nagynéni nem ugyanaz a kategória. Utóbbival nem együtt növünk fel. (Jó esetben.)

Te is születhettél volna apád második kapcsolatából. Nem vagy se több, se jobb attól, hogy te vagy a.nagyobb. Egy családban nem a gyerek dönti el, hogy akar-e testvért. Ha van neki, szíve-joga utálni. De csak a saját életét keseríti meg vele, teljesen feleslegesen.