Most azokat kérdezem, akiknek van féltestvérük, hogy ti ki szoktátok hangsúlyozni hogy FÉL tesó, vagy csak simán aztmondjátok hogy tesó?

Nem, mindig csak azt mondom, hogy a tesóm/bátyám. Most mit számít az, hogy fél, együtt nőttünk fel, ha nem mondom is tudják az ismerőseim, hogy a féltestvérem.

Az én "öcsém" még csak nem is vér szerinti rokon, mert teljesen külön szülőktől vagyunk, csak a szüleink összejöttek már 13 éve. Mégis öcsinek hívom, és ha beszélek róla is az öcsém, és úgy is szeretem. :)

Én mondani szoktam, hogy féltesóm, mert nem együtt nőttünk fel. A biológiai apámat nem tartom apámnak, a tőle származó féltesóm viszont valamilyen szinten az öcsém. Levelezek vele, évente kb háromszor találkozunk. Így jogos a fél kihangsúlyozása, talán. Nem az ellene irányuló tiszteletlenségemből adódik ez, inkább az apám iránti semlegességemből. Amúgy szoktam öcsinek hívni, úgyhogy ilyen téren nincs baj. Ha együtt nőttünk volna fel, akkor nem hangsúlyoznám ezt, ebben biztos vagyok.

Nem szoktam mondani, pedig nagy a körkülönbség (17 év), csak akkor említem meg, ha valaki nem ismer, és magyarázom, hogy miért ekkora az eltérés a korunkban.

Én simán öcsizem,úgy szeretem,mint ha édestestvérem lenne. Csak akkor mesélem el,hogy féltesóm,ha nagyon belekérdeznek a családi viszonyokba(eleve sokaknak már az fura,hogy kisöcsém és köztem van 14 év). Imádom őt is,meg az édeshúgomat is :)

Én igen, mivel nem ismerem őket, soha az életben nem is találkoztam velük. A tesó az, akivel együtt élsz, együtt nősz fel, nem?

Szerintem aki ismer az úgyis tudja aki meg nem annak úgyis mindegy. Alapból az egyik Kovács a másik meg Horváth gondolható, hogy nem édestestvérek sokszor.

Én sehogy nem hívom, mert akárkivel akivel egy "hello"-t mondtunk már egymásnak életünkben több kontaktus volt mint vele. Apa előző házasságából született. Soha nem volt vele se nekem se apámnak semmilyen kapcsolata. Valahol szomorú ez, másrészt nem nagyon érdekelt soha. Én egyke voltam 9 évig, addig nem is tudtam h ő van. Utána se változott semmi. Utcán nem köszönünk egymásnak. Felnőttünk én 23 leszek lassan ő 24. Soha nem hiányzott egy testvér. Mióta összejöttem a párommal és látom neki ott van a két tesója, és milyen jól elvannak, így néha hiányzik, hogy nekem majd ki lesz ha a szüleim már nem lesznek. Ugyanakkor ha megkeresne, nem tudom... nem hiszem hogy ez megtörténne valaha is.