Hogyan lehetne jobb a bátyámmal a kapcsolatunk?

Ő 28 éves, én 26 éves nő vagyok. Mindig is különböztünk, ő a nagymenő, talpraesett, okos, központi ember, aki mindig feltalálja magát, és tele van ötletekkel, humorral. Ennek köszönhetően vezetői állásban helyezkedett el. Ellenben én visszafogottabb, befolyásolhatóbb, ügyetlenebb voltam mindig is. Messze sodort minket az élet egymástól, anyuék elváltak, mindketten külön költöztünk már tizenévesen, saját életünk van. Viszont sosem ír, nem hív, csak akkor beszél velem, amikor megkeresem, akkor is folyton siet. Egy országban vagyunk de több, mint két éve nem láttam személyesen, előtte 3 évig nem láttam. Úgy érzem mintha idegen volnék neki. Eleinte mindig keresett ő is, de egyre rátartibb, lekezelőbb lett velem. A ritka beszélgetések alkalmával is érezteti velem, hogy "alacsonyabb rendű" vagyok nála, és bármit mondok vagy teszek, semmi sem jó neki, mert amit ő csinál, csak az a helyes. Így csak fokozatosan csökkent mellette az önbizalmam, amikor leszólta a munkám, a pályaválasztásom, és a páromat az első három mondat után. Én már nem hagyom magam, és leállunk veszekedni, ezután én sem keresem jódarabig, de mindig nálam törik meg a jég. Szeretem a bátyámat és nem akarom elveszíteni. Most már csak olyan szintem vagyunk, hogy közösségi oldalon egy egy képe alá szólok, és viccesen lereagálja, semmi egyéb. Mi van ha már végképp elveszik a képből, és amikor szükségünk lenne egymásra akkor már nem leszünk sehol?