A felnőtt testvérem gyűlöl. Nekem van igazam, vagy tényleg csak felfújom?

Én imádom a testvéremet de ha huszonévesen engem felpofozott volna, ott helyben csavartam volna ki a kezét, és vissza adtam volna a pofont.

Tényleg jobb lesz neked ha elköltözöl, és minimálisra csökkented a testvéreddel a viszonyt.

Anyudnak abban igaza van, hogy egy testvér mindig fontos, de nem mindegy milyen az a testvér.

Egy olyan mint az enyém áldás, és ő tényleg fontos. Egy olyan mint a tied átok, jobb is ha nincs kapcsolat.

Igazad van, én se állnék vele szóba már. Ha próbál közeledni valamilyen formában, akkor biztos próbálna bocsánatot kérni, csak nem mer.

Ez már rajtad múlik, mennyire fogadod el.

Valamiért haragszik rád, vagy mert kisebb vagy, Veled többet foglalkoztak, csinosabb vagy, szerethetőbb.

Nekem is hasonló kapcsolatom volt egy testvéremmel, de a szálka örökre bennem maradt, bármit csinált, már nem tudtam hozzá úgy viszonyulni, mindig visszaállt az alapállapot.

Igazad van.

A barátaidat megválogathatod, de a testvért odab....k.

Ha a viszonyotok sosem volt jó, akkor tartok tőle, hogy már nem is lesz. Nővérem és köztem is 9 év van, sosem fogadta el egyáltalában a létezésem. Gyerekkoromban annyi szerencsém volt, hogy hamar férjhez ment, elköltözött, uh úgy 13 éves koromtól kvázi egyedüli gyerekként nőttem fel. De pár évvel azelőtt még megesett, hogy amikor édesanyám pár napra kórházba került, elviekben (lévén 20 év körüli volt) rá maradt a házimunka. Ezt úgy próbálta megoldani, hogy a 10-11 éves húgával üvöltözött, pofozkodott, hogy mosogasson, takarítson; egy nap, mikor osztálytársnőm nálunk volt, a kiteregetést próbálta kettőnkre erőszakolni minősíthetetlen üvöltözéssel és csapkodással, a bibi csak az volt, hogy ő előzőleg nem indította el a mosógépet, úgyhogy csak a szennyes volt benne. És látod, már 38 vagyok, és még mindig emlékszem. Minden egyes hülyeségére. Sokszor voltak hónapok, évek, amikor nem beszéltünk, aztán mindig megbocsátottam, főként szüleim kedvéért. Fájó pont (volt) az életében, hogy nem lehet gyereke. Kb. 4 éve, amikor fiam 1 év körüli volt, azt sikerült mondania, hogy alig várja, hogy történjen velem valami baj, és a fiam hozzá kerülhessen (!?). Aztán örökbe fogadott egy gyereket, azt hittem, attól az agya is helyrebillen, megint beszéltem vele. De teljesen nem lett épelméjű, idén februárban ismét összevesztünk, és már csak magamat okolom, hogy mért kellett nekem az elmúlt kb. 20-25 évben annyiszor ismét szóba állni vele....

A mi esetünk azért nagy valószínűséggel egy sima testvérféltékenység, amit születésemkor kellett volna megfelelően kezelni. Ha tévednék, és nálatok nem ez áll a háttérben, akkor viszont lehet, hogy még nővéred megérdemel egy esélyt ;)

A tesód egy proliparaszt sajnos :(

Szerintem is többet ne beszélj vele. Azért próbáld meg kerülni a konfilktust, és tégy meg mindent(akár házimunka v bármi), hogy ne tudjon lecseszni semmiért..