Jogosan haragszom a hűgomra? Bővebben lent.
A lényeg, hogy van egy 2 éves kislányom, hétfőn jön a kistesó császárral. Már, amikor kiderült, hogy terhes vagyok meg lett beszélve, hogy kivesz 2 hét szabit, amíg kórházban vagyok ott lesz a kislányom és utána jön segíteni. A fő gond a császáros sebbel a nagyot ellátni. (Férjem szakács éjszakáig dolgozik, ő majd a húgom szabija után lesz velünk.) Ma mondtam a tesómnak, hogy lehet, hogy nem kell itt lenni szombaton (csütörtökön vagy pénteken jövök haza), mert itthon lesz a férjem. Erre közölte, hogy ja, akart már szólni, hogy szombaton nem jön (az nem volt világos, hogy egész nap vagy csak este), mert megy egy közös barátnőnkkel el. Hát mondom az szuper, erre a beszólás, hogy úgyis évekig egyedül kell majd velük lennem. Persze, de nem a 13kg-os nagylányt kell emelgetnem a friss császáros sebbel! Jogos a megbántottságom?
Szüleink nem élnek, csak egymásra számíthatunk. Tesómnak még nincs gyereke, bár szerintem lehet nem is akar igazán. Ő 33 én 35 vagyok. Nekem természetes lenne, hogy segítek neki fordított helyzetben. Ha neki lesz gyereke, nyilván én a 2 mellőll nem fogok tudni úgy elszabadulni, de mindent meg fogok tenni, hogy segítsek neki.
Bocs, ha hosszú lett.
Megbeszeltetek valamit idoben, o pedig cserbenhagyott. En is haragudnek emiatt.
Van mas, aki tud segiteni neked?
Most lehet félre értek valamit, segíts..
A húgod nem akart ott lenni szombaton, amire te amúgy sem tartanál igényt. Jól értelmeztem? Ha igen, csak egy kérdésem van; WTF?!
Ha amúgy sincs rá szükséged akkor minek a hiszti?
Lehet nem ment volna el, ha a férjed nem lett volna otthon.Nem hiszem,hogy haragudnék, a helyzettõl függ!
Viszont még nincs gyereke a tesódnak, de te már is kijelentetted,hogy nem tudnál a 2 gyermek mellett ugy segiteni neki.Ez sem helyes!
Köszi a válaszokat.
Nem biztos, hogy itthon tud lenni a férjem, én azt mondtam, hogy LEHET. Erről ő nem is tudott, csak így jutott eszébe szólni, hogy programja van.
Igen, 9 hónapja meg van beszélve, ezt a dolgot az elmúlt 6 hétben valamikor találták ki.
Nem vertem ki a "hepaj"-t, neki nem mondtam, hogy haragszom, csak rosszul esik.
Itt nyilván nincs rá mód, hogy kifejtsem, de elég sok kis apróság van, amik miatt amúgy is van bennem tüske, ez is nyilván szerepet játszik abban, hogy ez most rosszul esik.
Ahogy közölte, az nem volt túl szép. Olyan félvárról. De az, hogy ő meggondolta magát, arra csak kicsit haragudhatsz. Neki is megvan a saját élete és valóban, mi lenne, ha ő nem lenne, akkor is meg kellene oldanotok. Nem értem, mért nem apuka marad mellettetek. Ha meg úgy gondolod, hogy egy 2 évest nehéz ellátni a pici mellett, mért vállaltátok be a kis korkülönbséget? Minden eshetőséggel számolni kell, mikor az ember gyermeket vállal. Persze nem számoltál a császárral. Nem, mindennel számolnod kell, nincs mentség ez alól.
Én külföldön élek, előre kell kalkulálnom mindent. Jelenleg terhes vagyok a másodikkal, de nálunk 4.5 év lesz a korkülönbség. 3.5 lett volna, ha nem vetélek el. És akkor már úgy gondoltam, hogy boldogulnánk. Itt nincs tesó, se nagymama, se egyéb. Mindent egyedül oldunk meg. Viszont már lányommal beszerveztem 3 hétre anyóst, egy hétre apukámat. Az első 2 hétben párom volt itthon segíteni, aztán mivel rászámoltunk, hogy mi van, ha túlhordom, anyós 2-3 hét kimaradás után jött ki. Most is kábé így fogom csinálni. Ha véletlen császározni kell, hát akkor majd a nagylány megpróbálja ellátni magát. Meg lehet szervezni egyébként, hogy ne nagyon kelljen mozogni, igaz, nehezen, de mindig van megoldás. Valahogy ki kell harcolni apukának szabadságot...át kell tennie az első két hétre a szabit. Aztán 2 hét után azért már sokat gyógyul a seb szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!