Miért utál az apám, ha a testvéremet meg szereti?
Öt évvel idősebb a testvérem, azonos neműek vagyunk.
Amióta az eszemet tudom, utál az apukám. Mindig meg voltam különböztetve a testvéremtől, mivel én voltam a fiatalabb, kevesebb ajándékot, pénzt kaptam. A testvérem kitaposta előttem az utat, amiért ő meg lett dicsérve, az nálam elvárt dolog volt.
A testvéremmel sosem kiabál, érdeklődik, milyen napja volt, mi újság vele, kedvesen beszél vele, velem pedig csak kiabál, ócsárol, csúnyán beszél, és mindenért én vagyok a hibás, pl. hogy nincs meleg víz, arról is én tehetek...
Nagyon sokat sírtam már amiatt, mert mindig is meg voltam különböztetve, és nem tudom miért! Már nem is vagyunk köszönőviszonyban sem. Egy házban élek egy emberrel, aki biológiailag az apám, de gyakorlatban félárva vagyok.
Nem lesz botrány, szerintem is ez állhat a dolog mögött, vagy az, hogy egy fiút is akart, és én is lányra sikeredtem...
Anyukám nem tud mit mondani, miért lehet ez, ő egyenlően szeret minket.
De ő nem is tudja, mennyire szokott engem bántani lelkileg az apám, mert áltálaban akkor ócsárol, amikor nincs más a közelben.
Nálunk is ez volt, csak én voltam a "szeretett" gyerek... Soha nem értettem hogy miért (valószínűleg mert én lány voltam a bátyámmal szemben), de ez nálunk csak annyiban nyilvánult meg, hogy kevesebbszer ütött meg.
Tervezett gyerek voltál vagy "véletlen"? Tényleg az apukád biológiailag is? (tudom, hogy csúnya kérdések...)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!