Nehéz a tesómmal az együttélés. Mit tegyek?

Majdnem két éve a tesómmal lakom, mióta mindketten egyetemre járunk. Úgy érzem, hogy hiába 20 éves, még mindig a kamaszkorát éli. "Titokban" dohányzik, dugdossa előlem a cigit és a szobájában dohányzik. Engem nagyon zavar a füst, kicsi a lakás és megáll a folyosón a bűz. Nagyon nem bírom elviselni. Próbáltam vele beszélni többször is, ilyenkor befejezi pár hétre, aztán kezdi elölről. A házimunkában sem nagyon segít. Múltkor megfenyegettem, hogy ha így folytatja, házirendet írunk a takarításról és tilos a dohányzás. Akkor kicsit visszavett, de most kezdi újra. Egész nap itthon ül, játszik a gépen, dohányozgat, titkolózik, rejteget... kb. mint egy 15 éves, én meg mintha az anyja lennék. Amíg én tanulok, dolgozom, nyelvet tanulok, sportolok ő itthon ül és telebagózza a lakást. A szüleinknek néha panaszkodom, de anyukám elég rosszul veszi. Biztos rosszul esik neki, hogy vettek nekünk egy lakást (amíg mások koliban laknak) és én meg elégedetlenkedem. Tudom, hogy nagyon jó dolgom van, de nekem kész kihívás vele laknom. Szerintetek? Nyeljem le a békát és tűrjem el a bűzt, takarítsam az egész lakást vagy folyamodjak valami máshoz?