Szerintetek tényleg én vagyok mindenben a hibás?

Az egész ott kezdődött, hogy a tesom (fiú, én lány vagyok) vacsorázott. Épp tejet ivott a konyhában, én ott sürögtem-forogtam, tényleg nagypon kicsi ott a hely, nem birtam kikerülni, VÉLETLENÜL meglöktem, megakadt az ujja a bögre fülébe, és rá ment a nadrágjára a tej. Mingyárt lázadt, hogy az egyetlen normális nadrágja, meg hogy most nincs mibe mennie hnap versenyre. Én MEGPRÓBÁLTAM jóvá tenni, hogy vizzel "kimosom" a folto(ka)t, mert a saját reuhámon is így szoktam elintézni, hogy ha valami sürgős. De ő ezzel nem elégedett meg, csak lázadt, veszekedett. Ott hagyott a konyhában, bejött, veszekedett anyuval e miatt, apu meghallotta, hogy a tesom vitázik, megverte, meg olyat mondott neki, hogy hnap nincs edzés hanem megy a kertbe. Anyu nem mondott nekem semmit, nem kezdett el b*szogatni, csak berakta a mosógépbe néhány más ruhával, azt mondta hogy ki mos a gép és megszárad.

Am meg a lelkem kiteszem sokszor, pár nappal ezelőtt is mikor a szüleink nem voltak 2 napot itthon, a lelkem kitesttem, megfőztem, megcsináltam amit kellett, elkészítettem, ahová mennie kellett, most is megpróbáltam jóvá tenni a hibámat, és csak lázad velem, meg nem csak velem, hanem anyuval is. Valójában ezért bántotta apu. Mit a véleményetek? Minden az én hibám?

18/L